Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
vadakat „féktelenül lövöldözik". A megye választmánya a rend helyreállítása és biztosítása érdekében küldöttséget rendelt a helységbe. Április 18-án a küldöttséget vezető szolgabíró egybehívta a csákberényieket, akik kijelentették: ,,. . . közülük senki semmi szín alatt valamint eddig úgy ezután is az uraság erdejében vadászni nem fog. Tulajdon vetéseiket, a szőlőiket azonban ezután sem fogják engedni a vadak által bitangolni". A csákberényiek nyilatkozata nem bizonyult egyértelműnek, földjeik védelmére hivatkozva kihágásaik jogosságát és további folytatását mondották ki. így történt, hogy a küldöttség eltávozta után, április 24-én az uradalom vadászai és az erdőben vadászó csákberényiek között összetűzésre került sor. A tűzharc, a verekedés során ,,a tolvaj puskásokból néhányan . . . tetemesen megsebesíttettek". Az összetűzésről értesülő csákberényiek a Lamberg-kastély udvarára is betörtek, s a vadászok kiadását követelték. A helység földesura, Lamberg Rudolf, a dorongokkal, husángokkal ellátott lakosokat személyes közbelépésével csillapította le. A sorkatonaság és a megye küldöttsége a már ismertetett eszközökkel és módszerekkel április végén Csákberényben is helyreállította a rendet. Az uradalom és a parasztok közötti ellentétek azonban nem szűntek meg, sőt egy újabb mozgalom kirobbanásával fenyegettek. A csákberényi úrbéresek sérelmesnek tartották, hogy 1834-ben az irtásföldek nagyobb és minőségét illetően jobb részét elvette az uradalom. Irtásbért követelő perük már 13 év óta folyamatban volt, de ítélet ez ideig nem született. A használatukban maradt irtásföldek és szerződéses földjeik után a dézsmát, a robotot megtagadták. A megyei adminisztráció a törvénycikket úgy értelmezte, hogy ,,az irtásföldek után a dézsmát ki kell adni, a robotot is kell teljesíteni". Ezzel szemben az úrbéresek álláspontja: „.. . az úrbért pótló szerződések alapján gyakorlatban volt szolgálatokat azon, és olly földekből értjük, mellyek az úrbéres földeknek ki osztásánál, azoknak rosszabb volta miatt pótlékul a volt jobbágyoknak egyedül könynyebb élelmezésükre lettek szánva". 1 ' 8 Szerződéses és irtásföldjeiket szorosan a telki állományhoz tartozónak vélték, így érthető, hogy „kötelezettségeiket" megtagadták. A Lamberg és Luzsénszky uradalom központjában, a megye legnépesebb mezővárosában, Móron az előzőekben vizsgáltuk a forradalmi események hatását. Az alapvető osztályellentétek mellett megfigyelhető volt a magyar és német nemzetiségűek közötti ellentét is. A mezőváros elöljáróinak sorában zömében németeket találtunk, ezért a magyarok követelték, hogy a hegymesteri és bírói tisztségre magyarokat is válasszanak. A forradalom előestéjén a tisztségviselőkkel szembeni elégedetlenség általánossá vált a mezővárosban. A lakosság nagy része évekre visszamenően követelte a számadások felülvizsgálatát. A jegyző és a bíró leváltása ügyében a megye alispánját is felkeresték, akitől azt a választ kapták: ha törvényes okaik vannak, szabadságukban áll új jegyzőt és bírót választani. Pisch József 1847-ben föllépett Majer Márton ellen, a törvénybírót felelősségre vonta: ,,. . . miótától fogva fizetünk 1 forint helyett 1 ezüst forintot". Az elégedetlenség újabb kifejezése volt az is, amikor a törvénybírónál ,.megtalálták" azon írást, melyben a földesurak minden házas zsellérnek egynegyed telket juttattak, de „az elöljárók azon írást maguknál tartóztatják"/ 10 Ez a követelés már a zsellérek jogos törekvésé3* 35
