Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Életrajzok - Hetényi István: Berecz Bertalan

három I. típusú szövetkezet (Alkotmány, Kossuth és Rákóczi) is alakult Dunapentelén. Kiemelkedőek voltak a begyűjtés terén elért eredmények is. Pedig a kezdeti időszakban sok nehézséggel kellett megküzdeni. Ügy látta, formális volt a begyűjtési verseny. Egy előterjesztésre írt jegyzete szerint: ,,meg kell vallani, hogy nálunk — csak papír verseny van." Tisztában volt azzal, a terménybegyűjtés az a terület, ahol csak igazságosan, következetesen alkalmazott állampolgári fegyelemmel lehet eredményt elérni. Erőszak helyett a meggyőzést tartotta célravezetőbbnek. Ezért javította át egy előterjesztésen a „Szorítsuk rá a parasztságot" megszövegezést „Győzzük meg a parasztságot"-ra. Akiknél probléma van, azokkal szemben az volt a véleménye, hogy „nem büntetni, hanem nevelni kell ezeket az egyéneket, felvilágosítani őket a párt szövetségi politikájáról." Az egész ország felfigyelt rá, hogy 1953-ban az országos begyűjtési versenyt az 56 magyar város közül Sztálinváros nyerte el. Az óvárosi kisbirtokos réteg élen járt az állami kötelezettségek teljesítésében, akár a mezőgazdasági munkák végzéséről, akár az adózásról, vagy a begyűjtésről volt szó. A gazdák a kétségtelen súlyos terheket azért is tudták teljesíteni, mert az építkezéseken is dolgozhattak. Az ipari munkával (kubikolás, fuvarok, építési segédmunkák) szerzett jövedelmek pótolták a mezőgazdasági kiadásokat. Azt követően, hogy Révai József 1950. október 13-án, Szegeden tartott választási beszédében lelkes hangon szólt Dunapenteléről, az itteni nagyarányú munkákról, az épülő vasmű népgazdasági fontosságáról, az építők helytállásáról, rendkívüli méretekben megnőtt az érdeklődés a város iránt. A sajtó és rádió nap mint nap foglalkozott az épülő várossal és vasművel. Rendszeresen tudósított az MTI, a rádióriportereknek külön szálláshelye volt a Május 1. utca 10. számú házban. Tömegesen akartak itt új életet kezdeni, munkához, lakáshoz jutni, köztük szép számmal büntetett előéletű, a fővárosból kitiltott személyek, deklasszált elemek, dologkerülők, megbízhatatlan egyének is. Ez a körülmény szükségessé tette, hogy a Belügyminisztérium 131/1951. számú rendelkezésével az itteni letelepedést engedélyhez kösse. Az okmányokat az Igazgatási osztályon állították ki, s azokat az első években úgyszólván kizárólag Berecz Bertalan írta alá. Voltak esetek, amikor a letelepedéshez a tanácselnök nem járult hozzá. A kérelmek elbírálása nemcsak államigazgatási aktus volt. Az iratokon szerepelt a Rendőrkapitányság Bejelentő Hivatalának a bélyegzője is. Berecz Bertalan középtermetű, inkább alacsony, szikár ember volt, őszes, göndör hajjal. Egyszerűen élt. Kerülte a népszerűséget, nem szerette, ha fényképezték. Télidőben csizmát hordott, s vállára akasztott, többnyire iratokkal megtömött katonai bőrtáskával járta az építkezést meg a falut. Megnyerő modora itt is, ott is népszerűséget biztosított számára. Nyugodt alaptermészetű embernek ismerték, ám ha úgy hozta a sor, akkor rávert az asztalra, érvelt, vitatkozott, de mindig a közösség érdekében. 20* 307