Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Életrajzok - Hetényi István: Berecz Bertalan

A város első tanácselnöke kezdettől fogva igyekezett a heterogén öszszetételű dolgozókból egységes szemléletű, városi szinten gondolkodó tanácsi apparátust szervezni. Átfogó városfejlesztési koncepció ekkor még nem alakult ki. hiszen Sztálinváros rendezési tervének első, részletes egyeztető tárgyalására csak az 1951. évi 1. tvr. alapján 1952. július 22-én került sor az iskola tornatermében. A tanácsi munka megszervezése igen nehéz és sokrétű feladatot jelentett, különösen a végrehajtó bizottság titkára számára. A provizórikus elhelyezés miatt az egységes apparátusi munka, az ügyfélfogadás és az ügyintézés nap mint nap akadályokba ütközött. Elég csak arra utalni, hogy a városi tanácson kívül ebben az iskolaépületben kapott helyet a megalakult múzeum, a Katona József klub, a könyvtár és olvasóterem is. A tanács az épület földszintjén működött. A tanáriban tartották a tanácsüléseket, kis szobát kapott a tanács vb-elnöke. Az igazgatói irodában dolgozott a vb-titkár, egy nagyobb teremben a titkárság. A szakigazgatási szervek kettesével kerültek egy-egy tanterembe, illetve az Építési és közlekedési osztály a gondnoki lakásba. Ősztől kezdve, amikor megkezdődött a tanítás az emeleti tantermekben, a helyzet végképp tarthatatlanná vált. Farkas József, az iskola igazgatója, és a tanácselnök is úgy látta, hogy ezen az állapoton sürgősen változtatni kell. Erre azonban csak két év múlva nyílt lehetőség. Berecz Bertalan fáradhatatlannak bizonyult, ha a jó kollektíva kialakításáról volt szó. Igyekezett a közös célok érdekében hasznosítani azt az ügyszeretetet és lelkesedést, amely a gyakran emlegetett pentelei „hőskor"-ban élt a dolgozók körében. Nagy jelentőséget tulajdonított a dolgozók szervezettségének. Ez is egyik tényezője volt annak, hogy 1950. november 25-én megalakult a Közalkalmazottak Szakszervezete városi tanácsi alapszervezete. 1952 augusztusában a KSH Járási Felügyelőséget létesített a városban. Vezetőjét, ifj. Schönk Ferencet Kecskemétről helyezték át. A nagyarányú építő munka nyomán 1952-re 3 nagy lakókörzet alakult ki Sztálinvárosban: a Radar, a Déli tábor, későbbi nevén Déliváros és az Ezres barakk. A Déliváros volt a központ, bölcsődével, iskolával, kultúrházzal. Minden jelentősebb rendezvényt ott bonyolítottak le. Ezek a zsúfolt barakktáborok hamarosan nemcsak elhelyezési-ellátási, hanem morális téren is igen sok gondot, problémát és feladatot jelentettek a tanács számára. Közben összefüggő barakkok egész sora épült meg a Szórád Márton úton is, felvonulási épületek, raktárak kisebb üzemek részére. Többek között ilyen barakképületbe került az Építők útja 2. sz. lakásból a Sztálinvárosi Nyomda, postacíme 10. sz. barakk volt. Éveken át sajátos gondot okozott, hogy a tanács és a NEB kapcsolata csak igen lassan javult. E mellett a megyei szervek és a NEB között sem volt meg mindig a kellő összhang. A helyi tanács Tervosztályát a NEB nem fogadta el partnerének, az intézkedési jogot széles körben magának tartotta fenn. Ha a tanácsnak beruházási problémája volt, a NEB-hez kellett fordulnia. Nem volt a tanácsnak kellő tekintélye, valójában a NEB volt a terület gazdája. Jellemző erre az állapotra, hogy a Dunai Vasmű Építője, később a Sztálin Vasmű Építője című helyi lapban éveken keresztül csak két-három olyan cikk jelent meg, amely a tanácsi munkáról szólt.