Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Források - Benda Kálmán – Nehring, Karl: Székesfehérvár 1602-es török ostromának naplója

aga sátrában helyezte el őket. Odavitette a katonákat is és öt napig ott várakoztatta őket; nagyon tisztességesen bánt velük, még fegyvereiket sem vette el. Ez alatt az öt nap alatt a vezér pasa minden igyekezettel kerestette a megszökött katonákat, és akiket belőlük elfogott, odavitette a többihez az említett sátrakba, de ennek ellenére sokat nem sikerült megtalálnia. Azoknak, akiket összefogott, naponta kétszer kétszersültet adatott, elegendő mennyiségben. Az említett Sforza Marescorti úr a törökök fogságába esett és azok eladták őt a franciáknak. Giulio Cesare Isolani gróf pedig a janicsárok foglya lett és azok eldugták őt egy udvarban, de a pasa az ezredes úr kérésére szigorú utasítással megkerestette, olyan buzgalommal, hogy megtalálták és a pasa elé vezették, aki az ezredes úr és a kapitányok mellé vitette és ott tartotta, ahogy már mondtam, öt napig a janicsár aga sátrában. Második napon a pasa maga elé vezettette az ezredes urat, a kapitányokat és a tiszteket, azt ígérgetve, hogy szabadon engedi őket; odahozatott egy selyemkendőt, amelyben minden bizonnyal lehetett 7—8 ezer zecchini és ezt felajánlotta az ezredes úrnak, azzal, hogy az elszenvedett károkért van. Az ezredes úr azonban nem akarta ezt elfogadni, amit a kapitány urak és a tiszt urak is nagyon helyeseltek, mondván, hogy köszöni, de van neki jó ura, akinek hűséggel szolgált és aki minden kárért kárpótolni tudja, és hogy nem akarja, hogy ura és az egész világ előtt úgy tűnjék, hogy eladta a várat. A pasa az említett katonákat, akiket összefogdosott, szám szerint mintegy 250-et, erős kísérettel Palotára küldte kocsikon; ez szeptember 2-án történt. A következő éjjel az ezredes urat és a tiszteket Budára vitette, újabb ígérettel, hogy saját nagyobb biztonságuk érdekében onnan sajkákon Esztergomba akarja őket szállíttatni. Ez azonban nem történt meg, mert még aznap megérkezett a táborba Székely Mózes [Zechel Moyses], ahogy mondják, Erdélyből menekülve, hogy segítséget kérjen, hogy a törökök támogatásával visszatérhessen és ezen tartomány fejedelmévé tétesse magát. Azt mondta a pasának, őrizze jól az említett ezredest, mert a császár nagyon becsüli és sokra tartja, és a békekötésnél értékesen fel tudja majd használni.

18 így a kapitányokkal és tisztekkel együtt Belgrádba szállították, onnan Konstantinápolyba, majd pedig onnan a Fekete-tenger melletti toronyba, ahol meghalt az ezredes úr, több kapitány és mások, hosszú szenvedés után.

19 Ez a története (a rosszul megerősített és még rosszabbul ellátott) Székesfehérvár elvesztenek. Jegyzetek 1 Hermann Christoph, Gráf von Russworm, császári tábornagy. 1 Személyét nem tudtuk azonosítani. 1 „II Signor Rosburm licentiö la cavalleria unghera che stava in Alba Regale." — Erről, hogy a vár magyar lovasságát ostrom előtt elbocsájtották volna, semmilyen más forrás nem szól, s nem is látszik valószínűnek. Wathay Ferenc a Székesfejérvár veszéséről szóló históriában csak annyit mond, hogy Russworm megérkezése után a várbeliek kiküldték értéktárgyaikat, családjukat és lovukat. (Régi Magyar Költők Tára. XVII. század. I. Bp.. 1959. 153. 1. 62. vers.) Megemlítjük még, hogy Gömöry Gusztáv (Székesfehérvár visszavétele 1601-ben és újbóli elvesztése 1602-ben. Hadtörténelmi Közlemények 1892. 628. 1.) Isolanonak egy augusztus 6-i jelentését idézi (nem mondja meg, honnan), amely szerint a vár védő-