Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

egyenlőségéről, függetlenségéről szóló hírek terjedtek el. „Adót többé nem kell fizetni, ezután senki sem parancsol." A március idusát követő napokban a forradalmi eszmék és az illuzórikus követelések elterjedésével párhuzamosan a nyugtalanság azt követően hágott tetőfokára, hogy március 18-a után Mór mezőváros földesurai — a Lamberg és Luzsénszky családok — jobbágyaikat a további feudális terhek és szolgálatok alól fölmentették. A jobbágyfelszabadításról szóló törvényjavaslatot azonnal kihirdették, nem várták meg annak szentesítését, s azt sem, míg a megyei törvényhatóság intézkedik közzétételéről. Feltehetően az a cél vezérelte a földesurakat, hogy a szervezett mozgalmaknak elejét vegyék. Céljukat azonban maradéktalanul megvalósítani nem tudták, mert a járás felső kerületében Mór népe bizonyult a legnyugtalanabbnak, sőt a környék helységeinek jobbágysága — a móriak felszabadításáról értesülve — a feudális szolgálatok további teljesítését megtagadta. A jobbágyok, akik előtt ismertté lett a felszabadításukról szóló törvénytervezet, nem elégedtek meg annak tartalmával. Ellentmondásait, korlátait szét akarták zúzni: „...több olyan képtelenségeket követelnek, amelyek régen, sok esztendőkkel még a regulátió útján törvényszerűleg elvégeztettek" — írta jelentésében a járási főszolgabíró. „Most úgy beszélnek, hogy bezzeg megijedt az uraság, most félelemben vágynak, most kell tőlük mindent követelni!" A lakosság jelentős részének olyan fokú aktivizálódására került sor, hogy készek voltak a cselekvés útjára lépni. Földesuraik ellen irányuló fellépésük csak fokozódott, amikor Székesfehérvárról is biztatást kaptak. Az ismeretlen egyének által terjesztett röplapok tartalmát így magyarázták: minden, amit a nép követel, annak meg kell lennie.

35 Annak ellenére, hogy követeléseiket áthatották a túlzó elemek, mégis az alapvető osztályellentétre, a földesúr— jobbágy ellentétre irányították a figyelmet, és a feudális osztály viszonyok teljes felszámolását célozták. Székesfehérvár polgársága március 16-án éltette a forradalmat. A városháza előtti téren felolvasták a nemzet követelését összefoglaló 12 pontot és Petőfi forradalmi költeményét, a Nemzeti dalt. A városi ifjúság és értelmiség egyik vezető egyénisége, Hamvasy indítványára — aki Boross Mihály ügyvéddel együtt a pesti forradalmi események részese volt — megalakult a nemzetőrség. A tanács pedig határozatban erősítette meg: a rend, a fegyelem fenntartása a nemzetőrség feladata. Éjszaka a lelkes önkéntesek és a polgárőrség tagjai teljesítettek őrjáratot a városban.

36 A megyei törvényhatóság március 19-én tartotta első rendkívüli ülését. A nemesi kisgyűlés egybehívását Zlinszky István első alispán határozta el. Ismertette gr. Batthyány Lajos miniszterelnök körlevelét, amelyben a törvényhatóságok vezetőit „a nyugalom és közbéke" fenntartására utasította. Hivatali hatalmukat, tekintélyüket vessék latba, s kerüljék el az erőszakos fellépéseket. Viszont a törvények szigorával sújtsák mindazokat, akik lázítanak, a népet felkelésre ösztönzik vagy a még fennálló viszonyokat bírálják.

37 A kisgyűlésen megjelent táblabírák, uradalmi és közügyvédek, valamint a központi és a járási tisztikar tagjai örömmel üdvözölték a cenzúra eltörlését, a sajtószabadságot. A cenzúra eltörlése ügyében a miniszterelnökhöz intézett feliratukban módosításokat javasoltak, mert a törvényjavaslat egyes pontjai — konkrétan nem fogalmazták meg, mely parag'