Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
eleséget" mértek fel. A lisztkereskedőknél ugyanezen a napon 748 mázsa lisztet írtak össze, 15-én pedig 859 mázsát. Megtiltották az élelmiszerek kivitelét, korlátozták a felvásárlást s a kereskedők csak kis tételekben mérhették ki gabonájukat. Az intézkedések betartására felügyelő állandó küldöttség megállapította, hogy az élelmiszerárak emelkedéséhez nagyban hozzájárultak a kereskedők, akik a városba hozott gabonát felvásárolták. A lisztkereskedők az eladási jog korlátozása ellen tiltakoztak. Forgalmuk jelentősen csökkent, ugyanis a megyéből érkező vásárlóknak lisztet nem adhattak el. A városban is a zsellérlakosság körében jelentkezett leginkább az éhínség, amelynek egyik oka a napszámbérek, a munkalehetőségek csökkenése volt. („Jelenleg munka sem magánosoknál, sem a városnál nem találtatván.") A munkanélküliség és az ínség enyhítése érdekében korlátozott mértékben kereseti lehetőséget biztosítottak (pl. az utak javítása, a vásártér „egyengetése"). A kereskedők tiltakozására a magisztrátus intézkedéseinek módosítására kényszerült. Annak ellenére, hogy a városban levő készletek a betakarításig nem fedezték a lakosság élelmezését, a vásárra érkező vidékieknek 25 kg liszt vagy búza kivételét engedélyezték. Az élelmiszerek iránti kereslet felvirágoztatta a spekulánsok tevékenységét. A városba érkező gabonaszállítmányokat a falakon kívül felvásárolták és a környező falvakba szállították, hogy magasabb árakon értékesíthessék. Nemegyszer meg nem engedett eszközökhöz is folyamodtak: búzalisztet árpaliszttel kevertek. Június elején tovább romlott az élelmezés helyzete. A készletek csökkenésével magyarázható, hogy a tanács ismét megerősítette korábban kiadott korlátozó intézkedéseit. Réh gabonakereskedőtől 500 pozsonyi mérő kukoricát és 400 mérő búzát vásároltak kedvezményes áron, 5, illetve 7 ezüstforintot fizettek pozsonyi mérőnként, holott a búza piaci ára 17—18, a rozsé 16, az árpáé 12—13, a zabé 5, a kukoricáé 12—13 forint volt. A szegényebb népréteget sújtó éhínség csak a nyári munkák időszakában és az aratás befejezését követően enyhült. Az 1847. évi gabonatermés alig közelítette meg a közepes hozamot. Székesfehérvár esetében búzából 45 411, rozsból 12 817, árpából 19 669, zabból 9 514 pozsonyi mérő termett. 29 A gazdasági válság, az éhínség és a tömegek nyomora a megyei ellenzéket arra késztette, hogy fokozza támadását, s a küszöbön álló országgyűlésre kormányellenes követeket delegáljanak. A konzervatívok élén az 1846-ban adminisztrátorrá kinevezett Zichy Ödön állt, s arra törekedett, hogy a kormánypárt programját felhasználva kifogja a szelet az ellenzék vitorláiból. Az októberi követválasztó közgyűlésen a kormánypárt főkortesei — Zichy Ödön főispáni helytartó, Marich István Dávid Veszprém megyei főispán, Barkóczy László püspök, Cziráky János és Zichy Aladár — voltak jelen. Az ellenzéket Batthyány Lajos, Meszlényi Rudolf (Kossuth sógora) és Salamon Lajos vezették. A közgyűlésen a két haladó párti középutas jelöltet, Cserna másodalispánt és Horváth Lászlót közfelkiáltással választották meg. 30 A középutas elképzeléseket nemcsak a választás, hanem a kidolgozott követutasítások is tükrözték. Elvben elfogadták a közteherviselést, nem támogatták az ősiség azonnali megszüntetését, mert az „az ország birtokosainak nagy részét törvényes jogától minden kárpótlás nélkül 2* 19