Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

vonásával megkísérelem, hogy összefüggő képet adjak a cigányok megtelepítésének állásáról, követve az 1780. évi zsinórmértéket. Az itt szereplő helységek akkor valamennyien Fejér vármegyébe tartoztak. Többségükben már éltek megtelepített cigányok. Hogy az állandó területű sármelléki járást vegyem, mely Mór mezővárosából, 34 faluból és 50 pusztából állott, 34 helyen. Legtöbb helyen néhány, de néhol a helység nagyságától függetlenül számos család. A zsinórmérték 2—4 rovatában külön kellett feltüntetni a nős, az özvegy férfiakat, valamint az özvegyasszonyokat. Ez az adóztatás különbözősége miatt történt így. Az említett országos kimutatás szerint Fejér vármegyében 198 teljes család, 13 özvegyasszony lakott, Székesfehérváron 1 család élt 1785-ben. Az 5—10. rovatok a gyermekekről adtak számot. Az 5. rovatban a 2 éven aluliak voltak, ilyen akkor 45 fiú és 50 leány volt. A 6. rovatba kerültek a 2—12 év közöttiek, ebből 132 fiú és 145 leány volt. A 7. rovatban szerepeltek a 12 éven felüliek, 100 fiú és 72 leány. A 8. rovat szerint a szülőknél hagytak 96 fiút és ugyanannyi leány gyermeket, míg elvettek és nevelésre a parasztokhoz adtak 142 fiút és 147 leányt. A 9. rovat tüntette fel az iskolába járók számát. 1785-ben ez mindössze 5 fiú és 4 leány volt. De volt olyan év, mikor megyeszerte 59-re emelkedett az iskolába járó cigánygyermekek száma. Adony, Csősz, Polgárdi, Sárkeresztes, Soponya és Tác faluk iskolái fogadták be őket. A legtöbb helység iskoláiban nem látták szívesen őket. A 10. rovat az állami gondozásba vett gyermekek számát tünteti fel. Ezek tanulmányozása közben olyan benyomás keletkezhet, hogy a kérdést Fejér megyében emberségesebben kezelhették, mint például Pozsony megyében, melyről Grellmann említett könyvében egy egész fejezetben emlékszik meg a szemtanú élénkségével. Az emberségesség már a cecei, móri, polgárdi cirkulusok vármegyei esküdtjei jelentéseinek atyai hangjából is kicsendül. Lehet, hogy itt közrejátszott a bizonytalanság is, mert az alaprendelet egyáltalán nem határozta meg az ebbe bevonandók korcsoportját és az csak többszöri változtatás után alakult ki: .,. . . a cigány népség megrendszabályozása tárgyában ideküldött, az 1783. év második feléről szóló táblázatos jelentésükre ezen királyi helytartótanács azt válaszolja, hogy a 139 otthon hagyott nagyobb gyermeket, mielőtt 4. évüket túlhaladnák, vegyék el szüleiktől és másoknál helyezzék el. Azokat pedig, akik iskolába járásra alkalmasak, hajtsák annak látogatására és jelentsék, miként gondoskodtak ezen rendelkezés végrehajtásáról."

1

'

2 De a helytartótanács Fejér vármegyének két hónappal később meg így ír: ,,Mivel legfelsőbb királyi rendelkezés ékesszólóan kimondja, hogy a cigányok gyermekeit, amennyiben elérik életük 5. esztendejét, mielőbb vegyék el szüleiktől és parasztoknál szétosztva helyezzék el. A tekintetes vármegyének a most múlt május 27-én ideküldött levele szerint azt jelentik, az adófizetők könnyebbségére a korábbi rendelkezésekkel megegyezően úgy határoztak, hogy ezen gyermekek 6 éves korukig maradjanak szüleiknél, melyre válaszolva meghagyja, hogy a gyakran tett felsőbb intézkedések azt parancsolják, hogy a gyermekeket 8 éves koruk után kell a parasztoknál elhelyezni, amihez igazodjanak és azt hajtsák végre."

173 Ide kívánkozik még, hogy II. József teljes egészében közölt rendeletének 20. pontja a 4. esztendő betöltéséhez kötötte a gondozásba vételt.