Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

lenséges. Mutatják ezt az ilyesfajta szövegek: „A királyi zászlók alól elszökött katonák többnyire a városokon és falvakon kívül felvert sátrakban tanyázó cigányokhoz menekülnek, náluk nemcsak rejtekhelyet lelnek, de elcserélik katonaruhájukat, eladják az egyéb náluk levőket, így szokták megszerezni a szabadulásuk jobb alkalmát és módját maguknak".

137 A magyar paraszti nép ugyan lenézte dologtalanságáért és piszkos voltáért a cigányt, de egyben tartott tőle a neki tulajdonított mágikus képességek miatt. Az a szólásmondás járta, hogy cigányt kár nélkül látni nem lehet. A középbirtokos nemesurak már csak az alattvalói hűség kimutatásának okából is megtűrték falujuk eldugottabb végén a vármegyétől rájuk tukmált cigányt. A mágnások tiszttartói pedig — amennyiben uruktól más parancsot nem kaptak — igyekeztek a magisztrátusbeli atyafiaiknak kezére járni. így tehát megindult a telepítgetés. Ennek menetébe egy — a későbbiekben többször is előforduló — tévedés ugyan némi zökkenőket okozott. Ennek szülőanyja az a balhit volt, hogy a cigányokat valami vándorösztön hajtja a kóborlásra. Tehát annak eszközétől, a kocsitól és a lótól kell őket megfosztani. Ezért szerte az országban megtiltották számukra a lótartást. Melynek következménye már Fejér vármegye 1761. június 11-i közgyűlésén megmutatkozott, mivelhogy „az ezen vármegye kebelében lakozó cigányok alázatosan kérelmezik, hogy miként a Veszprém megyei cigányoknak, nekik is legyen szabad lovat tartani, miáltal a vármegye szolgálatában hasznosabb működésre volnának képesek." A közgyűlés megismétli és megerősíti korábbi határozatait: „Két szolgabírói jelentés van arról, hogy néhány földesúr akadályozza a vármegye korábbi rendelkezéseinek végrehajtását, tudniillik nem engedélyezik, hogy az érintett cigányok a vármegye korábbi rendelkezései értelmében eladják lovaikat. Evégből úgy határoztak, hogy nem engedve néhány földesúr tilalmának, a cigányok tartoznak lovaikat eladni, máskülönben a hatóság azokat elveszi és elkobozza."

J3S De a cigányok földesurai sem hagyták igazukat és megkezdődött köztük és a hivatalbéliek között a több évig tartó huzakodás. Az októberi közgyűlésen már „a szolgabíró urak jelentést tettek afelől, hogy némely földesurak akadályozzák a vármegyének a cigányok felől tett rendelkezései végrehajtását. Elhatároztatott, hogy azokat, kik az ilyen végzéseknek ellenszegülnek, idézzék meg a vármegye törvényszéke elé."

139 Ugyanezen ülésen nem feledkeztek meg a házipénztár gyarapításáról sem. mikor kimondották, hogy ,,a két szolgabíró írja össze őket és vessenek ki rájuk fejenkint egy forintot, azt szedjék be". Tovább bonyolódott a ló tartás kérdése, mert az 1764. április 9-i közgyűlés már úgy határozott, hogy ,,ha tehát a földesurak közül valaki ezen cigányoknak a továbbiakban is megengedné a lótartást, és ekként szembeszállna a vármegye határozatával, a korábbi rendszabályok értelmében a vármegye törvényszéke elé idéztessék, és tette bebizonyosodván 100 forintra büntettessék"."

10 Végül is győz a józan ész a december 13-án megtartott közgyűlésen: „Végül azoknak a földesuraknak, kik a korábban cigányok, most új parasztok érdekében hathatósan közbejártak: mivel ezek közül néhányan kézimunkát teljesítenek, házakat építenek, állandó tartózkodási helyet választottak, jobbágyi szolgálatot vállaltak és mint ismeretes, földet is mű12 Fejér megyei történeti évkönyv 12. 177