Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

0 Der Winter-Feldzug. 74—81. sz.; Breit József: Magyarország 1848 49. évi függetlenségi harcának katonai története. Budapest 1929. I. k. 178—180.; Borús József: A Perczel-hadtest januári ellentámadása. Hadtörténelmi Közlemények 1961. 670 —696.; Perczel jelentései a móri ütközetről: KÖM XIII. 939—940. és KÖM XIV. 15—16. História Domus. Mór. II. k. 1848. december 30. Schaffgottsch kapitány elestére és az utcai harcokra lásd Eötvös Károly: Szilveszter reggelén. Egyetértés 1885. 1. sz.; Kacziány Géza: Új adatok a móri csatáról. Magyarország 1916. 110. sz.; Halászi: A moóri csata és fogságom. Esti Lapok 1849. 15—16. sz.; P. (Görgey István); A moóri csata. Pest 1867.; Perczel Mór: ,,Mor Moornak Moorért" c. eposzában szól az ütközetről. A kézirat töredékesen fennmaradt: OL Perczel Mórra vonatkozó iratok. Perczel szól a mű keletkezéséről is. „Válasz azon távirati üdvözletre mellyet 1874 December 30 kán mint a Moori csata huszonhatodik évforduló napján és pedig az ezen csatában elesett vitézek emlékére emelt oszlop leleplezési ünnepélyének alkalmával hozzám intézett Moor városának és vidékének közönsége." Genesis, a Moori kudarcz... (Bonyhád, 1875. január 15.) Két hete múlt immár, hogy eszem kínzom töröm éjnap, Mit küldjek szaporán válaszként hála fejében, Néktek amott a Bakony közelében Vértesek allyán, Kik mind dúsak erényben Moor község vidéke Földmívelés kézművet (?) térén, úgy tudományban: Mint hangyák méhek dolgoztok s mentek előre. Mit küldjön néktek ti druszátok Mór s mit izenjen, Innét, hozzátok méltó, Bonyhád kebeléből, Tolna megyéből hol szülétek hol az ősi lakóház, És hova hoszszú vészteli vándorlásnak utána, Viszsza hozott sorsom viharos szele szinte csodásan. Mert bizonyos bár, hogy kedves felséges ajándék, Légyen az üdvözlet mellyet küldöttetek által, S úgy a miként röviden kifejeztem táviratomban. Gyógyító balzsam számnélküli lelki sebeimre, Mellyeket ej te valómon az árlás s gyáva kuruzslás, Undok hálátlanság s nemzetem átka kajánság. Még se tagadhatom el, hogy keblemen ez oszlop, Melly lön emelve dicsőségét örökítni azoknak, Kik hősök mind, védve szabadságot s a hazáért Elszántan küzdők, meghaltak nyílt csatatéren, Melly szent lelkesedéstek fény tanúsága ezentúl.. . Sok bút bajt okozott emléke a Moori csatának, Tartósbat súlyosbat nékem, mint maga veszte, Mert hisz Görgeynek három veresége kudarcza; (Pánndorf Nagyszombat utóbb Bábolna határán, Első drága szülöttjei mind eme táborzónak; Mellyeket ő még hozzá távol a harcz mezejétől, Mégse tekintett s tudja az ég hogy merre csatangolt, Mit sem szóllva Schvechátról melly hát szinte remekje.) Kénszeríté okozá s megelőzte az én vereségem ... Hogy ha továbbá jól figyelembe veendi miként ő, Görgey, megrémültén egészen Bicskéig iramlott: Mit sem törődve velem, ki pedig Kisbérre sietve, Éppen az ő czélnélküli terve szerinti irányban, Hadseregem fele részével nagy vészbe jutottam. Végre hogy én e csatát kormánynak rendeletére Melly számos könyvben még szorul szóra közölve, S harczi tanács tartása után kötelezve fogadtam. Többek közt Pataynk, Gáspár Meszszéna tanúim, Nem számítva Thalyt se Halászt sem Miklós öcsémet, Kik mind ott voltak harczban mint harczi tanácsban És a mi fő a mi legfontosabb döntő ezen ügyben, Görgey úgy a miként maga azt emlékiratában Ostoba gőggel pir nélkül bevallani merte: