Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

A forradalom híveinek bizonyult földműveseket: Szabó Ferencet, Förhéc Istvánt, Sarok Jánost és Antal Ferencet 50 botütéssel sújtották. A nyilvánosság előtt megbotozottakat 8 esztendőre besorozták a császári hadseregbe. A megtorlás alól nem mentesültek a forradalom eszméit hirdető szerzetesek sem. Közülük kettőt katonai felügyelet mellett Pozsonyba küldött Jablonowski.'

388 A katonai rémuralom tehát kezdetét vette Móron is, s a környék falvai sem kerülhették el a megtorlást; ahol portyázó különítmények jelentek meg, ott a forradalom, a szabadságharc híveit és harcosait — tevékenységük mértékétől függően — letartóztatták, katonai törvényszék elé állították, megbotozták és alkalmasságuk esetén besorozták a hadseregbe. A különítmények megerősítését, tevékenységük fokozását is igen fontosnak — legalábbis a „győzelmes" osztrákok szempontjából — tartotta Jablonowski. Pasch őrnagyot utasította: a parancs vétele után a rendelkezésére álló lovasságból egy szakaszt indítson Mórra, mert a mezőváros környékén sok földművesnél található fegyver. Az őrnagy Csórón hajtott végre szigorú házkutatást. A házkutatás alól csak a politikailag megbízható földesurak és a plébánia mentesült. A Csórón tevékenykedő különítmény Inotán is hasonló feladatot teljesített, a házkutatás során talált fegyvereket Mórra, a dandárparancsnokságra szállították.

389 A Jablonowski-alakulatok augusztus 25-én fegyvereket keresve betörtek Veleg helységbe. A község zömében tót ajkú lakosságát megbüntették. 10 szarvasmarhát, 50 mérő zabot és 30 akó bort rekviráltak. A református lelkészt le akarták tartóztatni, mert a híveket az osztrákok elleni népfelkelésre szólította föl. A lelkész azonban a császáriak megérkezése előtt elmenekült. Zámolyt — azt a községet, mely a szabadságharcban mindvégig „rebellis" magatartásáról és szelleméről volt ismert — egy lovasalakulattal megerősített gyalogos osztag szállta meg. A megfélemlített lakosok 30 fegyvert adtak át a császáriaknak, de Jablonowskinak ez sem volt elegendő: házkutatást rendelt el. Letartóztatta a bírót, a törvénybírót és a községi elöljáróság tagjait, majd deresre húzatta s a lakosok előtt megbotoztatta őket. Hat letartóztatottra 60, tizenkettőre 40, háromra pedig 10 botütést mértek. A botozást követően a „veszedelmes" egyének közül a fiatalabbakat azonnal besorozták. Zámolyt sem hagyták el üres kézzel a megszállók: 20 vágómarhát hajtottak el, 400 mérő zabot, 100 mérő lisztet, szénát raktak kocsikra. A zámolyi megtorlást követő napon — augusztus 27-én — Csákberényben tevékenykedtek a császári tábornok katonái. A pusztavámi szabómesternél honvéd egyenruhákat foglaltak le. Csórón állomásozó egységét Fehérvárcsurgóra vezényelte Jablonowski. Döntését meghatározóan befolyásolta, hogy a csóriak a katonai terhek csökkentését kérték a császári biztostól. A Fehérvárcsurgóra rendelt alakulat Bodajkon is házkutatást tartott. A Jablonowski-dandár egységei nemcsak a sármelléki és a Csákvári járás felső kerületeiben tevékenykedtek, hanem a szomszédos Veszprém megye falvaiban is gyakran megjelentek. Kovács Pál ügyvéd augusztus 25-én indult el Mórról egy gyalogos századdal és egy szakasz lovassággal Zirc irányába, hogy célját — Kossuth gyermekeinek elfogását — megvalósítsa. A különítmény Lókúton letartóztatta Kossuth gyermekeit és nevelőjüket. Pénzeskúton elfogták Splényi grófnőt három leányával, közöttük