Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

hogy a királyi biztos által kinevezett tisztviselőket bebörtönöz­tesse. Az augusztus 8-án tartott népgyűlésen a polgárság elha­tározta a népfelkelést. A felkelés megszervezésére egybehívott újabb gyűlésen az őt támogatók, a „garázdálkodó senkik" vet­tek részt. 3. Az augusztus 10-i fegyveres összecsapás során nem fogták el Hamvasyt, menekülését is elősegítették. Székesfehérvár nem­csak a népfelkeléssel bizonyította „köztudomásúan rossz szel­lemét", hanem azzal is, hogy 1849 májusában a függetlenségi nyilatkozat elismerésével egyike volt az ország első városainak. A hadisarcot három egyenlő összegben — az első részt szeptember, a másodikat október, a harmadikat november 10-ig kellett befizetni a hadi­pénztárba. A fizetési határidők be nem tartása esetén a városban állomá­sozó egységeket a polgároknál szállásolják el, s minden beszállásolt katona után naponta 20 krajcárt kötelesek fizetni mindaddig, míg a hadisarc ösz­szegét nem törlesztették. 383 Falkenhayn szeptember 1-én ismertette a tanáccsal Kempen rendele­tét. Baur polgármester és Lintzer városbíró a rendkívüli terhekre hivat­kozva az ülésen jelenlevő császári biztos előtt kijelentette: a város nem tudja a hadisarcot kifizetni. Heringh válaszában utalt arra, hogy nem tá­mogatja a tanácsnak a 60 000 ezüstforint elengedését célzó törekvését, kü­lönben is ,,a katonai parancsokat nem szokták megváltoztatni", de elkövet annak érdekében mindent, hogy a „lázadásban" részt vettek fizessék a sarc nagyobb részét. Ugyanakkor a városi adminisztráció megnövekedett feladatainak jobb ellátását azzal biztosította, hogy teljessé tette a közigaz­gatási apparátus létszámát, betöltette az adószedői, a számvevői, a telek­bírói, a főorvosi hivatalt és 9 képviselőt nevezett ki. Amíg Heringh törekvését az a cél vezérelte, hogy a népfelkelésben reszt vettekre hárítsa a hadisarc jelentős részét — össze is irattá a népfel­kelőket és a forradalmi magatartásukról ismert egyéneket -—, addig Fal­kenhayn felmentette a sarc fizetése alól Boros Imre volt városkapitányt, Horváth Mihály ügyvédet, Vass Jánosnét, Gózon Ferenc tanácsnokot, Bur­ger István postaellenőrt, Spigliatti József és Fekete András nyugalmazott kapitányt, Heer nyugalmazott főhadnagyot, Nagy Zsigmond megyei biz­tost, Rieder József megyei mérnököt és Schieder János vendéglőst. Neve­zettek a függetlenségi nyilatkozatot nem írták alá és a népfelkelésben nem vettek részt. A városi tanács küldöttséget menesztett Kempenhez, hogy a hadisar­cot engedjék el, és a szeptember 10-én esedékes 20 000 ezüstforint ki nem fizetése esetén a lakosságot a beszállásolástól megmentsék. Katona András képviselő, a küldöttség tagja javasolta: a tanács kérjen Falkenhayn tábor­noktól igazoló levelet, hogy „az elámítva volt nép most már csendesen vi­seli magát, a lázadásnak legkisebb jelét sem adja és a katonai parancsola­tokat pontosan teljesíti". Mindezek ellenére a Lintzer Vilmos által vezetett küldöttséget Kempen nem is akarta fogadni; a többszöri kérés után átvett petícióról pedig megjegyezte: az ismételten „Fehérvár népének nyakassá­gát" bizonyítja, s ne remélje a város a hadisarc elengedését. Tagadó választ kapott a küldöttség arra is, hogy a kincstári kiadásokat számítsák be a

Next

/
Oldalképek
Tartalom