Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

dokló Heringh is elismerte: a polgárság, a nép ellen oiKer reményében nem vehetik fel az újabb ütközetet. Az osztrákbarát tanácsnokokat felszólította, hogy a katonaság kétnapi élelmiszer-szükségletét — 1532 kenyér-, 126 zab- és 84 szénarészlet — Pákozdra szállítsák."'

1

'' Pákozdra történő kivonulása előtt Falkenhayn 12 tekintélyes polgárt rendelt magához, akiket túszként mindaddig fogva tartott, míg nem szavatolták, hogy a „törvényes kormány"' rendelkezéseit betartatják, a katonaság kivonulása után az atrocitásoktól, a rendbontástól visszatartják a polgárokat. A hajnali ütközet során elfogottakat — Rákos Mihály és Kubica János megyei lovaskatonákkal együtt — Pákozdra hurcolták, ahol Mittelbacher hadbíró kapitány kihallgatta, majd az éjszaka leple alatt, erős katonai őrizet mellett Budára szállíttatta a császáriak foglyait. A világosi fegyverletételt követő megtorlás első áldozatai közt találjuk a fehérváriakat: Gáncs Pált, Havelka Ferencet, Hübner Andrást, Kuczka Mihályt, Uitz Ignácot és Varga Mihályt; a haditörvényszék ítélete alapján augusztus 14-én kivégezték.'"''' A fehérvárcsurgói kastélyban Maschek rendőrbiztos letartóztatta, majd augusztus 12-én éjjel Pestre kísértette a felségsértéssel vádolt gr. Károlyi Györgyöt. A baracskai és a kajászószentpéteri felkelők vezetőjét, Mezey Józsefet árulók segítségével augusztus 13-án elfogták. A 28 esztendős forradalmárt a haditörvényszék golyó általi halálra ítélte. A halálos ítéletet augusztus 22-én reggel az Újépületben hajtották végre.

3fie A Pákozd, Sukoró, Velence, Baracska, Martonvásár útvonalon Buda felé visszavonuló Falkenhayn megtorló intézkedései félelemben tartották a falvak lakosságát, csakis így tudta egysége ellátását biztosítani. Vál lakói közel 100 kenyérrészietet nem szolgáltattak be. Heringh utasította Tordas, Martonvásár és Kajászószentpéter községek elöljáróságát, hogy a hiányzó mennyiséget pótolják. Ugyanakkor a rendeletét „időn túl sem" teljesítő vállakat pénzbüntetéssel sújtotta, s hozzátette, „a katonai parancsok másodízbeni megszegői ... a legszigorúbb eljárást várhatják". Augusztus 13-án még Martonvásáron állomásoztak, engedélyezték a rekvirálásokat is, de a Mednyánszky által vezetett honvéd alakulatok közeledtének hírére sietve Téténybe vonultak.''

11

' Az augusztus 10-i népfelkelést követően Székesfehérvárra visszatért a megyei tisztikar. Elsősorban Csapó József első alispán vette kezébe a halaszthatatlanul fontos újoncozás irányítását. Továbbra is rendszeres kapcsolatot tartott fenn a Veszprémben tevékenykedő Noszlopy kormánybiztossal. Annak ellenére, hogy együttműködésük nem bizonyult zavartalannak, Csapó a kormánybiztos rendelkezéseinek értelmében látta el feladatát, igyekezett rendet teremteni a megfélemlített polgárok körében. Augusztus 14-én meghirdette az általános népfelkelést; a népfelkelők az ellenség kiűzéséig voltak kötelesek a nemzet szabadságáért harcolni. A községek elöljáróinak, a lelkészeknek hat napot biztosított rendelete végrehajtására. A szabadcsapatok szervezésével párhuzamosan folytak az újoncozás munkálatai. Klapka honvéd egységeinek megerősítése, feltöltése a kormány Debrecenben — 1849. május 18-án — kiadott rendelete alapján történt. A lőfegyverrel nem rendelkezőket szúró- és vágóeszközökkel látták el; az ellenszegülők felett haditörvényszék mondott ítéletet, az elmenekülőket pedig — elfogásuk esetén — nyolc évi katonai szolgálatra köte-