Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
polgárainak jelentős része nem vette figyelembe, Falkenhayn kivonulását úgy értelmezte: az osztrák zsarnokság igája alól felszabadult, amit a spontán tömegdemonstráció is bizonyított. Székesfehérvár népe a nemzet szabadságküzdelmének lelkes és aktív híve. Amikor a határőr zászlóalj kitakarodott a városból, a polgárság a megyeszékhely előtti térre vonult, elözönlötték az utcákat. Kossuthot és a szabadságot éltették. A középületekről, a házak faláról letépték a császári lobogókat és a proklamációkat. A magisztrátus tagjai nem tudták a „rendet" biztosítani, megrettentek a nép bosszújától s jelentős részük elmenekült. Augusztus 7-én Hamvasy volt városkapitány szabadcsapata élén viszszatért Székesfehérvárra. Személyében művelt, forradalmi egyéniség került a város élére, aki a fehérvári önkéntesek parancsnokaként harctéri tapasztalatokkal is rendelkezett. Utasítására a városi tanács még el nem menekült tagjait letartóztatták. A városháza börtönébe zárták az osztrákokkal együttműködő Katonát, Fantát, Malesevicset, Füstért, Aktért és Nagy Zsigmondot. 1 ' 9 Hamvasy, Peterdy és Ulmann haladéktalanul hozzáláttak a népfelkelő egységek szervezéséhez. Munkájukat megkönnyítette a népgyűlés azon határozata, mely elrendelte az általános népfelkelést. A népgyűlés résztvevői közül többen lelkesen csatlakoztak a Kossuth-önkéntesekhez. is. Hamvasy a visszaérkezése utáni napon felvette a kapcsolatot Noszlopy Gáspárral, a dunántúli alsó megyék kormánybiztosával. Noszlopyt arra ösztönözte, hogy a parancsnoksága alatt levő újoncokkal vonuljon Fehérvárra. A város biztosítani tudja az újoncok felszerelését, ruházattal történő ellátását. A kormánybiztos mégsem a megyeszékhelyre, hanem Veszprémbe vonult. Rendszeres kapcsolatot tartott fenn Hamvasyval és a megye tisztikarával is. A futároktól nyert értesüléseikről állandóan tájékoztatták Noszlopyt. A szabadcsapatokat szervező, újoncokat toborzó másodalispán Noszlopy utasítására augusztus 5-én indult el Földvárról, egysége 8-án délben érkezett Szilasbalhásra. Boross Mihály Veszprémbe vonulása előtt a megyeszékhelyre érkezett, hogy a megyei és a városi szolgáktól átvegye a használható fegyvereket, s az ellenség által eddig megszállva tartott területekre is kiterjessze a toborzást. A vállalkozása sikerében bízó alispán — „reménylem, hogy a csapat kétannyira fog szaporodni a megye felső részén, hol eddig az ellenség miatt toborozni nem lehetett" — szabadcsapatának létszáma elérte a 450 főt. Nemcsak Boross, hanem a tisztikar tagjai is Noszlopyhoz akartak csatlakozni. 3 " 0 Székesfehérvár forradalmi szellemű vezetői augusztus 9-én ismételten kérték Noszlopyt, egységével vonuljon a városba, mert az általa vezetett erőkkel és a városi népfelkelőkkel a Martonvásárnál veszteglő ellenség lefegyverzését végre lehet hajtani. A Hamvasy által megjelölt támadás időpontja is kedvező volt, hiszen Gaál és Falkenhayn Pest-Budán tartózkodtak, s Kempennél a határőr zászlóalj megerősítését sürgették. A végrehajtandó támadás sikere tehát a gyors elhatározásban rejlett. Noszlopy egységének s a felfegyverzett polgárság népfelkelő alakulatainak tervezett akciója a császári katonaság ellen nemcsak lefegyverzésüket, hanem a város védelmét is szolgálta; ugyanis határőr zászlóalja megerősítését követően Falkenhayn Székesfehérvárt újból vissza akarta foglalni, ahogy Hamvasy fogalmazta: „Fehérvárt összerombolni szándékozván". 361
