Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
ellenszegülőkre, a felkelő községekre ,,végpusztulás vár" — hangsúlyozta Gaál Ede. 353 Nem segítette az ellenforradalom politikusait céljaik megvalósításában az a rendelet sem, mely a forradalom híveinek házaira közel 75 fekete-sárga zászlót tűzetett. ffií A császári színeket öltő város polgárságának nagy részét nem lehetett megtéveszteni, miként a zámolyi lakosok sem riadtak vissza a katonai megtorlástól, mert bérelt földjeikről az uradalmat illető rész kiadása előtt behordták a gabonát. :u ' Székesfehérváron a fegyveres felkelés előkészítésére is sor került. Nyikos György, Király József és Mihályi Peti József — mindhárman földművesek — vezetésével folytak az előkészületek. Augusztus 4-én vált ismertté a császári biztos előtt, hogy a városi tanács tagjait életveszélyesen megfenyegették, s a megye déli területein szervezett szabadcsapatokkal is felvették a kapcsolatot. Gaál a felkelésre készülők vezetőit letartóztatta. 3 '''' Ez azonban nem jelentette azt, hogy a császáriak úrrá lettek a nehézségeken, s hogy a városi lakosság felkelését csírájában elfojtották. Pontosan az ellenkezője történt. Augusztus 5-én a határőr zászlóalj elhagyta Székesfehérvárt, mert félt a nép haragjától. Klapka augusztus 3-án aratott győzelme —• szétzúzta a Komárom várát ostromló csapatokat — ismét visszaadta Északnyugat-Dunántúl népének szabadságát. A megszállók állomáshelyeiket elhagyva Pozsony és Buda felé vonultak vissza. A győri katonai parancsnokság értesítette Falkenhaynt, hogy augusztus 4-én Pozsonyba vonulnak. Klapka egységei bekerítéssel fenyegették a győri helyőrséget. Sternfeld őrnagy lovasegységét — 4 lovasszázad és tüzérség — Alsógalláig szorították, s visszavonulásukat a Mészáros úton, Bicske irányába már meg is kezdték. A felderítést végző Andrássy főhadnagy visszatérve Székesfehérvárra az értesüléseket megerősítette. Falkenhayn arra kényszerült, hogy augusztus 5-én feladja a várost. A budai országúton Martonvásárig vonult, ahonnan megfigyelés alatt tarthatta Székesfehérvárt, és Sternfeldet is — szükség esetén — támogatni tudta, ha az egységet Klapka további visszavonulásra kényszerítené. Székesfehérvár feladását megelőzően szigorú rendeletet adott ki, amellyel meg akarta félemlíteni a város lakóit. „Célszerűnek találtam az e városban tanyázott katonasággal néhány napra a várost elhagyni, és általadom a tanácsnak, valamint magának a városnak minden itt maradó kincstári javakat, a beteg és lábadozó katonákat, az élelemtárt és egyebeket. Ha a katonaság távolléte alatt valamely császári és királyi katona megsértetnék; vagy a város bármely ellenséges tényt követne el: a város és annak hívtelen polgárai vakmerő merényekért kemény büntetést szenvedni fognak." 3 " Falkenhayn a császári főparancsnokságra megküldött jelentésében úgy értékelte a történteket, hogy a kivonulás nem jelentette Székesfehérvár feladását, mert ott még továbbra is fekete-sárga zászlók lobognak, a polgárság képviselői pedig kijelentették: a császári és királyi biztos által kinevezett hivatalnokokat nem mozdítják el. holott ezzel a „rossz szellemű nép" közül egyesek nem értettek egyet. 358 A város ideiglenes tanácsának tagjai a határőr zászlóalj kivonulását követően ültek össze. Felhívták a lakosság figyelmét, hogy a város megóvása érdekében „csendesen és békességesen" viselkedjenek. A szülők gyermekeiket, a mesteremberek legényeiket, inasaikat, a „kícsapongásoktól" tartsák vissza. A katonai parancsnok rendelete értelmében eljáró tanács felhívását a város
