Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
kudarcát ismerte el. Börtönbüntetéssel fenyegette meg mindazokat, akik a városparancsnokság által kibocsátott hirdetéseket, tudósításokat a falakról letépik.' ííf< A bizottmányt utasította, hogy újabb időpontot jelöljön ki a fegyverek beszedésére, s megtiltotta Somogy, Tolna, Zala és Baranya megyékbe az útlevelek kiadását, mert az említett törvényhatóságokat még nem szállták meg. Az előfogatok kiállítása érdekében is erélyes intézkedéseket követelt, ugyanis a város lakói megtagadták szállítási kötelezettségeiket, „noha őket a rendelet házaiknál érte", a kijelölt helyeken mégsem jelentek meg, inkább elrejtőztek és ,,a városban sem találtattak". ' m Falkenhayn azonban nemcsak haditörvényszékkel, börtönbüntetéssel fenyegetődzött, hanem megkezdte a forradalom és nemzeti függetlenség ügyét támogató, a népfelkelést meghirdető egyháziak letartóztatását. Mauer György, Krizsány Ignác, Aigner Károly, Pendl Ferenc kanonokokat és Mihálik György belvárosi plébánost katonai őrizet mellett Budára kísértette, s letartóztatásukkal egyidőben javaikat és irataikat is lefoglaltatta. Hiábavalónak bizonyult „több városi polgár" erőfeszítése, akik arra ösztönözték a bizottmányt, hogy a kanonokok, de különösen Mihálik György lelkész szabadon bocsátása érdekében nyerjék meg Falkenhayn és Marits Dávid támogatását. 1 ''" A megye északnyugati területein megjelenő császári csapatok előnyomulása előbb arra kényszerítette a megyebizottmányt, hogy székhelyét elhagyja, majd a Rácalmáson július 11-én tartott ülésen elhatározták: a tisztikar Kunszentmiklósra vonul/ 1 '' 1 A Dunán Pentelénél átkelő és menekülő tisztikar tagjainak magatartásáról — s természetesen a bizottmány határozatáról is — elkeseredett hangon mondott véleményt Záborszki Imre Noszlopy Gáspár kormánybiztoshoz írt jelentésében: „Fejérbe . . . Rácalmásról a bizottmányi tisztviselőség, az ellenség benyomultával a népfelkelést leparancsolta; lárma, rossz hatás nélkül kelt át a Dunán Fenteiénél." 3 " Azt, hogy a bizottmány határozatával többen nem értettek egyet, bizonyítja Madarász László nemzetgyűlési képivselőnek a tisztikarhoz intézett felhívása, amelyben a szabadságharc cselekvő irányításának vállalására és visszatérésre szólította fel a megye vezetőit. „Éppen a haza veszélyes perceiben követelheti a megye népe tisztviselőitől, hogy mint elöljárók a veszéllyel is szemközt elől álljanak. Fejér megye összes népsége a haza szabadságáért lelkes elszántsággal kész gyengíteni, gátolni s ha kell vissza is verni a szabadságot tipró ellenséget, de méltán követelheti azt is, hogy a tisztviselő, ki a jelen időben el merte vállalni a hivatalt, elő álljon a nép élén, pontosítva a megyének szétszórt erőjét, és mindent elkövessen, hogy e megyét az ellenség rablásaitól és dúlásaitól biztosítsa. Mi Fejér megyeiek készen vagyunk a haza megvédésére minden erőnket pontosítani, de midőn azt látjuk, hogy az összes tisztikar nem annyira a haza, megye megmentéséről, mint egyes személyekről gondoskodik. Midőn közöttünk nagy darabon még [a Székesfehérvártól délre eső területeken — E. F.j ellenség nincs, és a tiszti kar még is már messzi földre távozott, és semmi erélyt sem fejt ki a mi oltalmunkra, akkor méltán és joggal gondoskodhatunk magunk magunkról, és itt első kötelességünknek tartottuk minden más lépések előtt megfontolni a tisztviselőség kötelességeit.