Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
Aschner Józsefet, Ybl Miklóst és Lintzer Vilmost bízták meg. Felhívással fordultak az első alispánhoz, hogy a megyében dolgozó városi munkásokat és aratókat a megyei népfelkelőkkel együtt indítsák hadba. Pozitív kezdeményezésre csak a sármelléki járás felső kerületében és Székesfehérvárott került sor. 3 ' 0 A csákvári és bicskei járásban a népfelkelők összevonását, az ellenállás megszervezését az alvezérekké kinevezett főszolgabírók tudatosan hátráltatták. Forradalmi vezetők nélkül az ellenállás holtpontra jutott. Osztrák erők törtek be Mór és Bicske felől, s a megrémült bizottmány és tisztikar tagjai július 3-án Rácalmásra menekültek. Szőke Lajos a bicskei járás főbírája nem követte a bizottmányt, a felkelők összevonását elrendelő határozattal nyíltan szembeszállt. Mulasztását azzal akarta igazolni, hogy Németegyházapusztát elfoglalták a császári előcsapatok, s reguláris csapatok támogatása nélkül az ellenállás eredménytelen. Valójában Haynau terrorintézkedései ébresztették benne a félelmet. Nyakas szolgabíró július 7-én két huszár segítségével Székesfehérvárra akarta vezényelni a sármelléki járás felső kerületének népét, azonban Wunyewski császári kapitány egysége fél 10-kor betört a mezővárosba. A szolgabíró és a református lelkész fia elmenekült. Mórt egy zászlóalj gyalogos és egy század lovasság szállta meg, Wunyewski kitűzette a császári lobogót, a lelkészeket a császári proklamációk kihirdetésére kötelezte. Gerstner dandárparancsnoktól egysége megerősítését kérte, mert a környék falvainak lakossága igen „fanatikus". Főképp a csákberényiek között tapasztalt ellenállást, akik papjaik vezetésével népfelkelésre készültek. 331 A szabadságharcot vérbe fojtó ellenforradalmi erők első áldozatai a csákberényi lelkészek voltak. A Rácalmáson tanácskozó bizottmány feloszlatta a megye középső vidékén — Székesfehérvár, Tác, Seregélyes és Űjfalupuszta 332 — összevont kis létszámú népfelkelő egységet. A város ismét védtelen volt a betolakodókkal szemben, s július elején császári alakulatok dúlták fel a falvakat. A szabadságharc végnapjai 1849. július 12-én új helyzet alakult ki: a várost és a megye északi területeit megszállták a császáriak. Székesfehérvárra az egysége élén bevonuló Schütte tábornok azonnal rendkívüli állapotot léptetett életbe, s megparancsolta: a lakosok puskáikat, pisztolyaikat és egyéb fegyvereiket adják át a megszállóknak. Ellenkező esetben házkutatást fog elrendelni, a f egy vérre jtegetőket haditörvényszék elé állítja. Prileczky András és Niczky János tanácsnokok előtt kijelentette: a város három órán belül két fekete-sárga zászlót készíttessen, az egyiket a városházára, a másikat a templom tornyára tűzzék ki. A középületek kapuit, a korlátfákat is császári színekre festessék át: a fekete-sárga színek az ellenforradalom győzelmét hirdették. A katonai parancsnokság a lakosságot — a fegyverek leadásán túlmenően — a „Kossuth-bankók" beváltására szólította fel. A magyar bankjegyeket július 15-ét követő 48 óra alatt át kellett adni a rendeletet kiadó hatóságnak. A város vezetői azonnal fölismerték, hogy a kiadott utasítás politikai célzata mellett elsősorban a vagyonos kereskedő polgárságot sújtotta — még akkor is, ha kérelmüket azzal indokolták,
