Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

lett a választópolgárság jelentős része is felismerte, s a váltógazdálkodás helyett a „szabad gazdaság" bevezetéséért indított harcot. A bérmunkán alapuló tőkés termelés mellett 24-en, ellene 9-en szavaztak. A választópolgárság ülésének határozata a szabad gazdaság bevezetését azzal indokolta, hogy ,,a szegényebbek napszámot könnyebben kaphassanak". A határozatot a tanács nem hagyta jóvá, mert tartott az osztályharc kiéleződésétől, a vagyonos polgárság és a zsellérek között feszülő ellentétek elmélyülésétől, továbbá a szabad gazdálkodással együttjáró proletarizálódástól. E társadalmi folyamatot a város vezetősége helyesen ismerte fel. ellennyilatkozatukban arról szóltak, hogy az ugar eltörlése esetén „az adózó népnek legszámosabb s legszegényebb része" igavonók nélkül földjét nem művelhetné, adóját sem tudná fizetni és a kisparaszti gazdaságok is tönkremennének. Azonban a tanács is belátta a kétnyomásos gazdálkodás elavult és fejlődést gátló, regresszív voltát, és a már korábban bevezetett, de a királyi biztos rendelkezésére megszüntetett, háromnyomásos gazdálkodást ajánlotta. A vagyonos polgárokat ez az állásfoglalás már nem elégítette ki. Say István a patríciusok képviseletében a szabad gazdaság előnyeiről szólva mondott ellenvéleményt, s a tanácsülésen is keresztülvitte akaratát. 1837 márciusában a tanács elrendelte a szabad gazdaság bevezetését, az állatállomány közös legeltetésének megszüntetését, a közös legelő bérbeadását. A határozat ellen még ugyanezen hónapban 333 birtokos polgár tiltakozott; sérelmeiket 17 pontban foglalták össze. 1840. február 11-én Bajzáth György — az iszkaszentgyörgyi uradalom birtokosa, királyi tanácsos, aulikus, konzervatív politikus — személyében új királyi biztost kapott a város. Bajzáth részben tanácsülésen, részben „elegyes" ülésen (az „elegyes" ülésen a tanács tagjai és a választópolgárok vettek részt) tárgyaltatta a gazdálkodással kapcsolatos kérdéseket, de a „birtokos nép" megkérdezése, véleményének meghallgatása nélkül döntött. Lényegében a tanács korábbi határozata érvényesült, amikor visszaállították a háromnyomásos gazdálkodást. A legeltetést a közlegelőn, az őszi vetés tarlóján, őszi vetésig a harmadik nyomás ugarján, a vizes és a legelő pótlására adott városi réteken engedélyezték, éspedig az igásállatokat éjszaka, a gulyát, ménest, a sertéseket nappal. Véglegesnek e rendezés sem bizonyult, mert 1844-ben a módos parasztgazdák és a patríciusok ismételten a feudális kötöttségtől mentes gazdálkodás megvalósításáért indítottak mozgalmat. E célt szolgálta a város határának 1844-ben végrehajtott felmérése. A felmérés adatai alapján Székesfehérvár területe 27 383 hold és 300 négyszögöl." A földterület részletes megoszlása: Közadó alá tartozó földek 18 101 hold és 300 négyszögöl. A város tulajdonában levő földek 9 282 hold. npcfu- négyTerület megnevezése hold Terület megnevezése hold „„^^í szogol szogol A város belső telkei 55 300 „Vízállások" 116 300 Temetők 23 Lövészpálya 6 Utak és árkok 659 SO0 Gazdasági kert 10 UtaK es arkoK bt>9 áUU Legelő, amelyre a városi Ligetek és faültetvények 48 300 adózók állatai járnak 4787 300 Kaszáló, rét 211 Legelő, de „jelenleg Sóstó 113 magánosoknak,, „Homokos gödrök" 173 300 bérbe adott földek 3079 600