Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

A parasztság körében tapasztalt elégedetlenség arra késztette Gaál Edét, hogy javaslatot tegyen Windischgraetznek egy olcsó néplap megindítására. A császári biztos még a „megbukott rebellis kormány működésének eredményeiből" meggyőződött arról, hogy „egy ... jól szerkesztett néplap a jelen viszonyok között nagyon üdvös lenne az alsóbb nép felvilágosítása és tanítása érdekében". Windischgraetz ugyan elismerte, „egy néplap a városi lakosság alsóbb osztályát és a falusi népet visszaterelné az uralkodó tévelygésektől és felvilágosítaná valóságos érdekeiről", mégsem adott határozott választ. Csupán azt közölte Gaállal: keressen egy megbízható szerkesztőt és jelentse a lap programját, ellenőrzésének módját.

309 Gaál elképzelése — az olcsó néplapot illetően — nem valósult meg, továbbra is a tisztikarra kellett támaszkodnia, arra a tisztikarra, melynek tagjai az ellenforradalmi törekvések kiszolgálóiként igyekeztek végrehajtani a császári biztos utasításait. A rendeletek végrehajtása során a nép egyre fokozódó ellenállásával szemben tehetetlennek bizonyuló tisztikart a katonai főparancsnokság erélyesebb, hatékonyabb munkára serkentette. Hanyagságuk miatt — állapította meg Gaál — a fegyverek beadása csak részben történt meg, sőt a proklamációkat is hiányosan hirdették ki. A tisztikarra háruló feladatok fokozódása a megszállás utolsó heteiben volt megfigyelhető. A Budán felállított Kármentesítési Számfejtő Bizottság utasításait is a megye vezetői hajtották végre. Április elejéig a császári hadsereg által okozott károk, a lefoglalt élelem és a fuvarok helységenkénti összeírását be kellett fejezni. A károk összeírásával elsődlegesen a Habsburg-ellenes hangulatot igyekeztek csökkenteni. A magyar bankjegyeknek a pénzforgalomból történő kivonását elrendelő határozat végrehajtása során a „Kossuth-bankók" elrejtése általánossá vált a megyében. A városi tanács küldöttei, élükön a polgármesterrel, felkeresték a császári biztost és a március 8-án kiadott rendelet visszavonását követelték. Gaál hajthatatlannak bizonyult. A tanács a tárgy fontosságára való tekintettel a vegyes tanács egybehívását határozta el. Ülésükön egyhangú határozatot hoztak, s megállapodtak abban, hogy „az egész közönséget mélyen érdeklő legfontosabb tárgyban" tiltakozó feliratot intéznek Windischgraetzhez.

!,(

' Természetesen a városi tanács tiltakozásának nem lett eredménye, sőt az 5 és 100 Ft-os bankjegyek forgalomból történő kivonását hamarosan az 1 és 2 Ft-osok is követték. A katonai parancsnokság megtiltotta a honvéd-egyenruhák viselését, s a megye területén tartózkodó honvédeket, önkénteseket arra kötelezték, hogy Székesfehérváron a katonai parancsnokságon jelentkezzenek. A hazatért honvédekre és önkéntesekre újabb megpróbáltatás várt; „őfelsége" katonái lettek. A felsőbb utasítás szellemében cselekvő császári biztos rendelkezése alapján a „meghódolt" megyék fiait azonnal besorozták, a még meg nem hódított törvényhatóságok honvédéit a bécsi katonai parancsnokságra kísérték. A rendelet igen feszült helyzetet teremtett a megyében. Gaál sietett is kijelenteni: a sorozás csak azokra vonatkozik, „kik a lázadóknál besorozva voltak":

111 Windischgraetz március 19-én rendkívüli biztosi feladatok ellátásával bízta meg a megye császári biztosát. Az ellenállás szétzúzása, a „rebellisek" letartóztatása és az osztrákoknak nem engedelmeskedő helységek megbüntetése volt a feladata. Eljárásában támogatta Petrichevich ezredes egysége is. A „törvényes rend" helyreállítása érdekében több Pest, Fejér