Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Somkuti Éva: Rákóczi hívei Székesfehérváron

maradó tizenhármat 20 és 75 Ft közötti értékre becsülték. A forintösszegekből az állapítható meg, hogy a Belváros igazán tehetős lakói közül mindössze 7 csatlakozott a kurucokhoz, a többi 14 társadalmi és gazdasági helyzetét tekintve legfeljebb a középréteghez sorolható. Ezt igazolja az ingatlanok leírása is. A leggazdagabb házak egyemeletes épületek, több szoba (Zimmer, Stube) kamra (Camer), jó kéménnyel ellátott konyha (Kuchl mit gutem rauchfang), pince, esetleg boltozott pince (gewölbter Keller) volt bennük, és külön konyha és kamra, vagy külön szoba és konyha katonai beszállásolásra: ,,. . . absonderlich ein Kuchel mit Stube zum Quartier". (Nr. 5.) Némelyik házhoz istálló is tartozott, ezenkívül kert vagy különböző nagyságú udvar. Egyetlen házban, Horváth János kertjében (Nr. 1.) még egy jól termő körtefát is számba vettek: ,,ein gartl, worin ein gudter, fruchttragender Birnbaumb." A közepes értékű házakban ugyanezek a helyiségeket kisebb számban és kevésbé jó kivitelezésben találták. A pince boltozatlan (ungewölbt), a konyha kémény nélküli (Kuchl ohne rauchfang), a kert vagy az udvar kisebb volt. Minden esetben feltüntetik a leírások, ha a ház vagy annak valamelyik része romos. Ujfalusi János viszonylag nagy háza (Nr. 2) csak 50 Ft-ot ért, éppen megrongált állapota miatt: ,,. . . darinnen ist oben auf ein grosses Zümmer, ein Kuchel, unter sich Ein Camer unt ein Stall, Ein mütl-messiger Hoff, alles baufállig." Foglalkozásuk szerint a belvárosiak közül 8 személyt ismerünk: Ujfalusi János mészárost (Nr. 2), Komán Mihal bábsütőt (Nr. 5), Szöllőssi János megyei biztost (Nr. 6), egy Farkas nevű kovácsot (Nr. 7), neki is, Kovács Pálnak is (Nr. 12) kovácsműhely van a házában, Újvári Ferencet, a veszprémi harmincadost (Nr. 13), aki ebben az időben kuruc parancsnok Pápán, egy Csiszár nevű vagy foglalkozású embert (Nr. 17) és Fekete Györgyöt, a helybeli megyei szolgabírót (Nr. 18). Még 7 személy foglalkozására következtethetünk családnevükből: van egy ács, Gyurkó (Nr. 13), két szabó, Mihál (Nr. 4) és Péter (Nr. 8), egy szűcs, Samu (Nr. 9), egy csizmadia, Márton (Nr. 10), egy szijjártó, István (Nr. 11) és egy varga, Ballás (Nr. 14). A fennmaradó 6 személy foglalkozására nincs adatunk. Érdekességként említhetjük, hogy a háztulajdonosok között egy férjes asszony is volt: Szabó Balázsné (Nr. 15). A Palotai elővárosból 31 ház leírását tartalmazza az irat. A feltünteti személyek nevük alapján nagyrészt magyarok, bár van közöttük négy, esetleg más származásra utaló név: Szabó Bogács (Nr. 4), Josá Miskó (Nr. 25), Csontor Toback (Nr. 27) és Győgeszi (Nr. 30). Az ingatlanok pénzértéke 901 Ft, a teljes összeg egyharmada. A két legnagyobb ház 50, illetve 40 Ft-ot ér, négyet becsültek 20 Ft-ra, a többi mind kevesebb értékű: 18, 15 és 12 Ft, tizennégy ház ér 10 Ft-ot, kettő még ezt az összeget sem éri el. A Palotai előváros kurucokhoz csatlakozott lakosai a szegényebb réteghez tartoztak a város társadalmán belül. Az ingatlanok között egyetlen emeletes épület sincs. A házakban található helyiségek száma is kevesebb, mint a Belvárosban volt. Csak Csizmadia István 50 Ft-ot érő házában (Nr. 11) jelöli a leírás a szobát ,,Zümmer" szóval, két szobája van Szabó Jakabnak (Nr. 12), az összes többi ház lakóhelyiségei: egy szoba és egy konyha, „. . . Ein Stube unt Kuchl..." A pincék boltozatlanok, a konyhának nincs kéménye, az udvarok és kertek kicsik. Külön említik Tóth György káposztáskertjét (Nr. 6.) legtöbbször azonban csak azt közlik, hogy a ház mellett kertnek alkalmas hely vagy telekrész van. Legszegényebb egy Dávid nevű lakos (Nr. 23), az ő elhagyott otthona „ein schlechtes, altes Heüssel".