Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

Jegyzetek 1 Mezőváros = oppidum. A XIII—XIV. század óta a királyi városok számának gyarapodásával egyidőben szokássá vált, hogy magánbirtokosok paraszti falvai, jobbágyközösségek, földesuraiknál különféle kedvezményeket harcoltak ki maguknak. Leginkább a jó, tágas földekkel rendelkező, vagy kereskedelmi utak mentén fekvő, s így népességszámban és vagyonban gyorsabban gyarapodó községekből lettek ilyen mezővárosok. Rendszerint nagyobb pénzösszeg lefizetése mellett nyertek vásártartási jogot, szolgáltatás-kedvezményt, nagyobb fokú autonómiát, a király jóváhagyásával. A földesúri cenzust (évi pénzjáradékot, nem egészen helyes szóval földbért) egy összegben fizették, s gyakorlatilag ez már azt jelentette, hogy a mezőváros lakói nem közvetlenül az uraságnak fizettek, hanem saját elöljáróságuknak. (Urbáriumok, 820, 828., ld. még: Eperjessy Városaink múltja és jelene 13—38.) 2 Itt feküdt az iu. II. században a II. római tábor: a Vetus Salina (az adonyi Vöröskereszt és a Duna között, — sajnos a tábor nagy részét elmosta a víz). Keresztül vezetett rajta az Aquincumtól (Óbuda) Sisciáig (Sziszek) vezető római út, ennek egyik megtalált mérföldkövét hosszú időn keresztül a községháza udvarán őrizték. 1968—69-ben római sírokat ástak ki (AR XI: 159.). Megtalálták az adonyi III. batavus cohors parancsnoka által állított oltárt, Vagdavercustis istennő bevésett nevével. — A pusztaszabolcsi út mellett a Szárazér partján bennszülött temetőt tártak fel 1965—66-ban (AR VIII—IK. 175.). — Adony határában elpusztult középkori települések: Szentmihály-puszta — itt őskori földvárat (FMRT 8.) és Daja-puszta, itt bronzkori leleteket találtak (SzSz 1932. 4—6: 32.). :1 Dzsánkurtarán nevű török erődítés, palánkvár, „párkány" a Duna partján, Pentele és Ercsi között, valószínűleg az Adonytól délre, a Szentmihály-pusztánál emelkedő domb ÉK-i sarkán, széles mező határán. Az egyik legjelentősebb török erődítmény, őrséggel, falakkal, török lakossággal. (Fitz: Török erődítések, 8.). Ebben az időben Adony is „kétsejtű" település, palánkból és faluból állt (Eperjessy: 135.). '' Az elpusztult magyar lakosság helyére a XVII. század elején rácok érkeznek. A régi török rezidenciákban a meglévő rác lakosság mellett, a földesurak engedélyével, rác zsoldoskatonák telepednek meg (OL Ber. u. Sch. 1693. dec. 30.). Így a török alatt 110 házban laktak szerbek. Adony 1696-ban rác községnek számított. Azonban a rácok „inkább vándorolnak és kóborolnak, mint állhatatosan egy helyben maradnak" (FmL Conscriptiones ignobilim. No. 1160.) A viceispánnak 1700. március 19-én kelt levélben azt jelentik, ,,. . . az rácz faluk mind üresen maradnak, tegnap előtt is 13 rakodott szekér ment el Adonbul" (ld. Vadász G., VEAB: 108—109.). Az 1715—1720 közötti összeírások hátlapjára a földesúr, Zichy János gróf sajátkezűleg vezette rá: „Jobbágyim hol vadnak" címmel a távozottakat. Így tudjuk, hogy az adonyiak: Perkátán, Almáson, Budán, Űjpalánkon, Fehérváron, Abán, Császáron, Cseszneken, Fokon, Ságváron, Hídvégen, Szerecsenben, Papkeszin, Csuton, Lovasberényben voltak. (OL Zichy lt. Fasc. 130.) Az első német telepesek 1723-ban érkeznek: 11 jobbágycsalád, az 1760-as években pedig a Zichy grófok az eltávozott rácok helyére németeket és tótokat telepítenek. 4. Alap 1. Alap község tartozik Székes Fejér megye sármelléki járásához. A község pedig Alsó- és Felső Alap név alatt ismeretes, de csak egy Alap községet képez magában. 2. A községnek Alap nevezete ismeretes országszerte, a lakosság mind magyar ajkú. 3. Más elnevezése

1 a községnek tudtunkkal nem volt. 4. A község, mint puszta 1359 évben a székesfehérvári keresztes vitézek zárdájában

2 kelt okmányban, mint ősrégi Alap puszta említtetik. Ezen puszta pedig volt András Chydur fiáé. Salamon testvéröccsének és meghalt Mihály bátyja, Salamon Barnabás fiának az Alapon létező Gálfölde és Csehfölde nevezetű birtokrészeket oly feltétel alatt adja által, hogy azok őt eltartani tartoznak. Ezen birtok eleinte Chydur, a Salamon család őseié volt, mely név a fent említett okmányban kitett Salamonra változott. De amint az alsóalapi plébániában lévő ősrégi okmányokból kitűnik, itt többen is bírtak birtokrészeket, úgymint 1515 II. Ulászló király alatt Istvánfy Demeter alapi birtokrészét Keszi Pál és Imre testvérek királyi adomány útján nyerték, de többnyire Salamonok bírták azt, akik másodízben is Zsigmond királytól kapván 1464 évben s Garai László akkori nádor által abban statuáltattak

3 is. Ezen puszta

4 pedig község nevezetét 1848. évben nyerte el. 5. Beházasításokkal és az apróbb birtokosok földjeiket darabonkint eladogatván ide mindenünnen jöttek lakosok. De leginkább az itt szolgálásban levő uraságok bére-