Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Közlemények - Farkas Gábor: Adatok a dunántúli végvári harcok történetéhez. A Fehérvár térségből indított török harcok kérdése
ben újjáéledt a harci szellem. Sümeg katonapüspöke, Sennyei István, bandériumával a legelsők soraiban harcolt a martalócok ellen. A század elején felépített Zalavár a törökellenes harcok oroszlánrészét vállalta magára. Radonay Mátyás kezére erős várőrséget bíztak. A hetvenes években a kanizsai török megsarcolta a vártartományt. 1678-ban írja a várkapitány, hogy családját és 150 db marháját elhajtotta a kanizsai török. Megfogadta, hogy bosszút áll családja elhurcolásáért, és vagyona elpusztításáért. Radonayban feltámadt a 16. századi törökverő hősök szelleme. Mintha ismét Gyulaffy László, Magyar Bálint, Pyski István csapatai vernék föl a somogyi török palánkokat. Radonay 1686-ban hatszáz emberével Mohácsig dúlta fel a török végeket, s Kanizsa falai alatt ütközött meg a vár őrségével. 3 ' 1 A 17. század második felében az egerszegi határőrség, s a Balaton környéki végek őrségei erőfölényben voltak a Somogy török palánkjaiban, ill. a Kanizsán lévő őrséggel szemben. Sikeres magyar portyák jelzik a felszabadulásnak reménytkeltő útját. 1686-ban Simontornyáról, Pécsről, Kaposvárról, Siklósról szorították ki a törököt, s a balatoni erősségek is hamarosan a királyi Magyarország területéhez kerültek. A felszabadító csapatok lendületes támadása 1687 őszén Csókakőt, Palotát, Csikvárt és a többi palánkot szerezte vissza. 30 A dunántúli török erődök közül Kanizsa és Székesfehérvár azonban továbbra is tartotta magát, bár mindkét erőd egyre jobban elszigetelődött. Székesfehérvárt a császári őrségek állandóan szemmel tartották. Felégették a várost körülvevő falvakat és a termést. 1688. április 25-én ténylegesen is ostrom indult a vár ellen, amelyet május 18-án elhagyott török őrsége. 3 ' 1690-ben a kanizsai török őrség is átadta a várat. A felszabadító csapatok között ott találjuk a zalai s a Balaton vidék végeinek őrségeit is, akiknek történelmi szerepe az itteni végvári vonal megszűntével lejárt. Jegyzetek 1 Hóman B.—Szekfű Gy.: Magyar történet, III. Bp., 1935, 46. Szakály F.: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526—1566) Tanulmányok Tolna megye történetéből II. Szerk.: Puskás A. Szekszárd, 1969. 5—66. 2 Hattyufy D.: Fejér vármegye történelmi vázlata. Székesfehérvár, 1894, 17. — Müller V.; Thury György nagykanizsai kapitánysága. Zalaegerszeg, 1972. ! Jenéi K.: A délszláv betelepülés előzményei és folyamata Fejér megyében. A Dunántúl településtörténete 1686—1768. Veszprém, 1976. 187—198. Lásd még Alba Regia (Annales Musei Stephani Regis.) Székesfehérvár, 1960. Nagy L.: Adalékok a Fejér mgeyei jobbágyság történetéhez (1543—1768) 77—98. ' l Hóman B.—Szekfü Gy. i. m. 64. Török hadjáratok Magyarországon 1526—1544-ig c. térkép. 5 Szántó I,: A végvári rendszer kiépítése a Balaton környékén 1541—1566. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 11. Veszprém, 1972, 313—329. fi Uo. ua. ' OL. Kamarai Levéltár. Conscriptiones portarum. Zala 1544—1546 és 1548. 8 Komoróczy Gy.: Nádasdy Tamás és a 16. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez, 3. Bp., 1932. — Müller V.: Az egerszegi vár a XVII. században. Zalaegerszegi füzetek, II. Zalaegerszeg, 1976. Lásd még a Zala megyei Levéltárban lévő „Képek Zalaszentgrót múltjából" címmel őrzött kéziratot, melyet Iványi Béla készített. Megjegyezzük, hogy az 1546. évi országgyűlési decretum 40. cikkelyében olvasható a török fenyegetés. 9 Négyszáz levél a XVI. századból. Közli: Szalay Ágoston. Magyar Levelestár, I. Pest, 1871, 60. skk. 10 Takáts S.: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp., 269. 11 Szalay A.: i. m. 101. 12 Rónay Horváth J.: Magyar hadikrónika. Magyar Hadtörténelmi Könyvtár, IV. 1897, 60. Lásd még Hóman B.—Szekfü Gy. i. m. uo. és a 160. Török hadjáratok Magyarországon 1546—1552-ig c. térkép.
