Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula

számára kiválasztott Pannónia területén, az Árpádtól származó szent István király pedig itt alapította meg Székesfehérvár városát. Ugyanígy ír Bonfini is: Árpád, miután elnyerte a fejedelemséget a többi vezér felett, és megtörte a lakosság ellenállását, átkelt a Dunán és tábort ütött Noé hegyénél, Fehérvár közelében.-' — Nehéz azonban meghatározni, melyik ez a Noé hegy. Lehetne a Vértes is, ha nem volna jobban Buda, mint Fehérvár közelében. Mindenesetre egy olyan magaslat, amely nyugat felé emelkedik. Erről a hegyről nevezik még ma is a Fehérvárral szomszédos Novai majort. Árpád seregétől, melyet — mint mondottuk — ezen a helyen telepített le, származik a környék magyar lakossága. Közöttük elszórtan kevés német is van, akik vagy a török háborúk után földet szereztek és itt maradtak, vagy máshonnan költöztek ide. Elvétve szlávok is jöttek a megyébe és szokásuk szerint új településeket alkottak/' Ez a népesség annyira megerősödött, hogy egész Magyarországon alig van még egy vármegye, amelynek ilyen sok lakosa volna. Könnyen érthető, hogy ennek a vegyes népségnek a szokásai is eltérők. II. § A megye magyar lakossága hasonló az ország más részein élőkhöz. Termetük közepes, zömök, végtagjaik erősek, válluk széles, úgyszintén mellük is, színűk sötétes, tekintetük inkább szomorú, mint vidám. Írástudatlanok, és nem keresnek más, a mezei munkától eltérő életmódot. Régebben, a török harcok idején a fegyverforgatás és a lótartás volt a fontos. Kényszerítve is voltak erre, különben semmijök sem lett volna biztonságban sem a mezőn, sem pedig otthonukban. Vannak, akik durvának, sőt kegyetlennek tartják a mi népünket, különösen pedig az itten lakókat. A harcok veszedelmei ugyanis komorrá és keménnyé tették őket, hiszen oly sokszor voltak kénytelenek erőszakot alkalmazni az erőszak ellenében. Kultúrájuk a mezei élethez alkalmazkodik. Lakásuk szűkös és nem nagy gonddal épült, ruházatuk egyszerű. Az asszonyok csinosabb ruhát viselnek, különösen, ha jobb módban vannak, a férjük azonban gondosan ügyel reájuk, nehogy a hűtlenség gyanújába keveredjenek. Ilyen a parasztok élete. A nemesek életmódja a vagyoni helyzetüknek megfelelően sokkal magasabb, és nem méltatlan magyar származásukhoz. Gondosan ügyelnek kiváltságaikra, melyeket vérük árán szereztek a régi királyok idejében, számuk azonban kisebb, mint korábban volt. Ez a hosszantartó háborúskodás következménye, melyben elveszett a nemesség virága. — A német lakosságról már említettük, hogy nem mind azonos eredetűek. Egyesek ugyanis a török ellen harcoló német csapatokból maradtak itt, mások viszont csak nemrég vándoroltak be, részint a sváb, részint a frank tartományokból. Közülük azok, akik kitartottak kezdeti igyekezetüben és nem rontották meg magukat a kényelmeskedéssel, rövid idő alatt jól megműveltté és bőven termővé tették lakóhelyüket. Akad azonban olyan is közöttük, aki lusta, sőt teljesen elhanyagolja kötelességét. Ezek vagy vissza akarnak térni szülőföldjükre, vagy sűrűn váltogatják helyüket ahelyett, hogy kitartó munkával művelnék azt a földet, amelyen letelepedtek. A német telepesek megtartották hazai szokásaikat, de nem kétséges, hogy ha már megszokták új hazájukat, akkor majd átveszik a magyar szokásokat is. A magyar levegőt és forró napsütést azonban nehéz elviselniök. — A szlávok könnyebben szoknak meg itt, mert ők jobban elviselik a munka terhét, és inkább követik a magyarok étkezési és földművelési szokásait. Ruházatuk majdnem azonos a magyarokéval, házuk azonban gondosabban megalapozott. Asszonyaik szorgalmasabbak a mezei munkában, mint a magyar asszonyok, kiknek hibája, hogy inkább szűkölködnek, semhogy munkához fogjanak akár a háznál, akár a mezőn. Mi magunk is láttunk nem egy asszonyt ölbe tett kézzel ülni árnyékos helyen, a ház küszöbén, miközben férjük nehéz munkában izzadott kint a mezőn. A földesurak itt is szívesen látják a szláv telepeseket munkaszeretetük miatt, de vannak olyanok is, akik inkább kedvelik a németeket. III. § A megye tisztségviselői között már a régi időben is voltak kiváló férfiak. A főispánok közül különösen kiváltak: Zonuk ispán, akit I. András király idejében keresztény hite miatt öltek meg a lázadó magyarok. Thuróczi ír róla, ő tudósít haláláról is. Miklós, Henrik bán fia, két évszázaddal később élt. Kiváló tehetségű férfiú volt. III. Endre király idejében nádorrá, vagyis a király helytartójává választották. Ezt a magas tisztséget viselte Ilsvai Leusták is, aki 1343-ban Fejér megye ispánja volt. A többinek nevét elfeledtette a Magyarországot