Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula

Második cikk: A vértesaljai járás falvai: Mór — Bodajk — Csákberény — Zámoly — Csákvár — Lovasberény — Pátka — Pákozd — Sokoró — Nadap — Pázmánd — Veréb — Acsa — Felső és Alsó-Csut — Tabajd — Vál — Szentpéter — Ráckeresztúr — Tordas — Gyúró — Virt — Etyek — Bicske — Mány — Sóskút — Tárnok — Érd — Százhalom — Ercsi. Második szakasz: a sárréti járás A sárréti járás falvai: Ladány — Szentmihály — Kiskeszi — Battyán — Csikvár — Füle — Polgárdi — Tác Soponya — Kálóz — Egres — Vájta — Cece — Sárkeresztúr — Aba — Seregélyes — Pentele — Almás — Adony — Perkáta — Moha — Szentgyörgy — Csűr — Inota — Keresztes — Csurgó. Általános rész Első fejezet I. §. Fejér vármegye Székesfehérvárról kapta a nevét, amely város hajdan a magyar királyok koronázásáról és temetkezéséről volt híres. Ezért nevezték Álba Regalis-nak, ami királyi Fehérvárt jelent. A magyarok Fejér vármegyének, a németek pedig Stuhlweissenburger Gespanschaft-nak hívják.

1 Kelet felé Pilis, majd Tolna vármegyével határos, ez utóbbinak tágas mezőségén vonul át a megye déli határa is. Nyugatról Veszprém vármegye szegélyezi, néhol már meredekebb dombokkal, északról pedig Komárom és Esztergom vármegyék zárják be erdős hegyeikkel. Egyébként sík mezőség a megye területe, sok állóvízzel és mocsárral. II. §. Északon — mint mondottuk — hegyek teszik zordonná a vidéket, mert idáig terjednek Magyarország híres hegységének, a Vértesnek nyúlványai. A nevéhez fűződő történelmi eseményről másutt szóltunk, itt csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogyan kapcsolódik ehhez a vidékhez: ott, ahol a Bakonynak Fejér megye területére átterjedő hegyvonulatai véget érnek, a Vértes magas hegyláncokat küld át Pilis megyébe, és a csúcsok sorával a Duna felé tart, majd szelídebb hegyekkel egészen Budáig ér, mintegy tisztelve annak királyi méltóságát. Az egész hegységet tölgyerdő borítja; ez bőséges táplálékot ad a sertések számára. Á Bakony azon a részen érinti a megyét, ahol az a nyugati szél irányában Veszprém felé nyúlik. Megtartja sajátosságait, amelyeket már megírtunk a maga helyén: nemcsak a fakitermeléssel, hanem bőséges makk-terméssel és alkalmas vadászterületeivel is hasznot hajt. A megyének többi, kelet felé elterülő része dombos, néhol völgyekkel és mélyebb fekvésű helyekkel váltakozva. Hogy menyire alkalmas a gabonatermelésre, a szőlőtelepítésre, vagy a legeltetésre és takarmány termesztésére, arról nem ezen a helyen kell szólnunk. III. § A megyét öntöző folyók legjelentősebbje a Sárvíz. Nevét a medréről kapta, melynek a talaja sáros, sőt veszélyes mocsár. Magyarul ugyanis sárnak mondják a mocsaras talajt. Ehhez a szóhoz kapcsolják a víz szót, mintha sáros vizet mondanának. Részint a Tikiri-tóból, részint Veszprém megye egyéb forrásaiból ered néhány mérföldnyire Palota felett, és innen gyors folyással jut a sík vidékre. Amíg szilárd mederben folyik, tiszta vizű és malmok hajtására is alkalmas, de midőn a sík és mocsaras mezőségre ér, partját vesztve szétterül és csak nehezen ismerhető fel, hogy a mocsarak és zsombékok között bujkálva melyik irányban folyik. Palotánál meg-