Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Fejér megye a Rákóczi-szabadságharc idején

Rákóczi-tanulmányok Jenéi Károly: FEJÉR MEGYE A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN Károlyi Sándor önéletírásában említi, hogy amikor 1704. január 10én Somorjánál csapataival a Duna befagyott jegén átkelt, az egész Dunántúl népe a kurucok mellé állt. Fejér megye jobbágysága és kisnemessége, melynek a török kiűzését követő tizenöt év alatt megaláztatások, súlyos terhek és megpróbáltatások jutottak oszályrészül, fenntartás nélkül, reménykedve és nagy lelkesedéssel csatlakozott a szabadságharchoz. A bécsi kormány a törököktől visszaszerzett területeknek és így Fejér megyének is teljes gazdasági kihasználására törekedett. Holott a megye 1683—1688 között a pusztulás szélére jutott. Falvai nagyrészben elnéptelenedtek. A török alatt is népes települések jobbágysága a harcok alatt lakóhelyét elhagyta és védettebb helyeken, Győrben, Tatán, Veszprémben és a Komárom megyei falvakban keresett menedéket. Eközben falvai elpusztultak, visszahagyott javai a török és a német hadak martalékai lettek.

1 Székesfehérvár 1688. május 19i- visszafoglalása és a megye teljes felszabadulása után Fejér megyét, mint újszerzeményi területet nem a pozsonyi, hanem a bécsi udvari kamara fennhatósága alá helyezték, melynek magyarországi szerve, a budai kamarai adminisztráció gyakorolta a közvetlen felügyeletet. Ez a szerv Fejér megyét három provizorátus hatáskörébe osztotta be. A megye középső, legnagyobb részét, melyhez Veszprém megye egy része is tartozott, a székesfehérvári provizorátus igazgatta, melynek élén a hírhedtté vált Vánosy Lőrinc harmincados állt. Ö zsarolásaival, kíméletlenségével és túlkapásaival elviselhetetlenné tette az otthonaiba lassan visszatérő jobbágyság életét. Hasonló volt a megye északi részén fekvő falvak helyzete, melyek a budai provizorátushoz tartoztak. Viszonylag kedvezőbb volt a sorsuk a Duna menti rác településeknek, melyek átmenetileg a dunaföldvári provizor hatáskörébe kerültek. Az otthonaiba visszatérő jobbágyságnak rövidesen éreznie kellett, hogy a török kiűzése nem hozta meg számára a békét. Mert az átvonuló és beszállásolt katonaság a falvakban sokszor a töröknél is többet pusztított." Emellett a provizorok erőszakos és kíméletlen végrehajtásai, zsarolásai fokozták a nép szenvedéseit. A provizorok magatartásáról nagyon jellemző képet festett Radanay Mátyás pécsi püspök, aki 1693-ban a budai kamarai adminisztrációnak arról írt, hogy a provizorok és gazdatisztek állandóan tivornyáznak és botrányosan viselkednek. A szegény népet, mint hajdan a barbárok, kí-