Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Jenei Károly: Szekeres István kuruc brigadéros

Fehérvár utánpótlásában részes falvak lakosságát ki kell telepíteni. Szekeresnek pedig több ízben meghagyta, hogy a budai ellenségre szorgalmasan vigyázzon, mert Fehérvárra élést akar bevinni.

48 A Fehérvár és Buda blokádját tartó Szekeres pátkai táborát minden ébersége ellenére a fehérvári helyőrségnek 1708. március 25-én ismét sikerült felvernie. Ez alkalommal a pátkaiak tetemes kárt szenvedtek.

49 Ezért Eszterházy Antal szükségesnek látta, hogy Szekeres ezredét Bottyán János öt századával megerősítse.

50 A Fehérvár eleire vigyázó csapatok élelmezéséről Losonczy Farkas János Fejér megyei alispánnak és a Komárom megyei alispánnak együttesen kellett gondoskodni.

51 Losonczy Farkas Jánosnak nem volt könnyű a helyzete, mert a Sárvizén túl fekvő falvakat a fehérvári németek és rácok mind gyakrabban háborgatták. Eszterházy Antal az alispánt okolta a nehézségekért, mert soha nem kért segítséget Eszterházy Dániel tábornoktól. Ezzel szemben Szekeressel együtt állandóan egymásra panaszkodtak. Az alispán szokásává vált, hogy ha feles had volt Fejér megyében, a szegénység kiélése miatt panaszkodott, ha pedig onnan a katonaság nagy részét elvezényelték, akkor azonnal segítséget kért.

52 Mivel a dunántúli kuruc haderő létszáma az „eloszlások miatt" állandóan csökkent, a labanc kézben lévő várak körülzárását pedig enyhíteni nem lehetett, Eszterházy Antal 1708. május 18-án Bercsényitől „valamely had" átküldését kérte a Dunántúlra. A blokádok enyhítése vagy megszüntetése a falvak behódolását jelentette volna. Fehérvár körül három erős lovas és öt gyalogos század volt felállítva, mégis zavar következett be.'

3 Ez a zavar azonban átmenetinek bizonyult. A blokád különösen Fehérvár esetében hatásosnak bizonyult, és a városi tanács a szőlők megművelése ügyében hosszas gondolkodás után kénytelen volt újabb szerződést kötni. Még ezt követően is vonakodott azonban kifizetni a váltságdíjat, mire Szekeres a jezsuita házfőnökkel megüzente a városi tanácsnak, hogy a fizetés elmaradása esetén ezredét neki hajtja a szőlőknek.'

4 A váltságdíj-vitát követő napokban Szekeres csapatával már Buda alatt tevékenykedett. Sikeres vállalkozásáról Eszterházy 1708. június 6-án sietett Bottyán Jánost tudósítani. „Nem kétlem, Szekeres Uram szép actussa is ekkoráig constál Kegyelmednél — írja levelében — az ki a budai garnizonbul 28 rabot egy akciójárul küldött, negyvenen felül levágott és egynehány kocsikat jó lovakkal nyert."'" Fehérvár és Buda körülzárása 1708. második felében szorosabbá vált. A blokádot tartó seregek támaszpontja Zámoly, Lovasberény és Pátka volt. Téli szállásukat Fejér és Pilis megyében, a szabad hajdúkét pedig Csákberényben jelölték ki.

56 A fehérvári helyőrség 1709. januárjában nagy erősítéseket kapott. Ezzel lehetősége nyílt arra, hogy állandó kiütéseivel a Mezőföldet veszélyeztesse. Csak fokozta az ellenséges akciók sikerét, hogy a térségben táborozó kuruc ezredek a katonák nagymértékű eloszlása miatt rendkívül megfogyatkoztak. Csikvárt a németek január végén elfoglalták. Mivel fennállt a veszély, hogy az ellenség a Mezőföld lakosságát behódoltatja, Eszterházy Antal február 20-án meghagyta Balogh Ferenc gyalogos brigadérosnak, hogy a csikvári sáncot Szekeres István, Somogyi Ádám, és Bolfort Ádám brigadérosok csapatainak segítségével foglalja vissza." Csikvárt rövid időre sikerült ugyan visszavenni, de a sánc Kula nevű erődjével együtt március 23-án végleg német kézre került. Ezzel a Mezőföld védtelenné vált. Eszterházy megtorlásul felgyújtatta Szent-