Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Móra Magda: Kurucok Székesfehérváron

utolsó csepp vérükig, hiszen a cél a legnagyobb: „ut omnimode stabiliatur Patriae libertás", azaz a haza szabadságának megvédelmezése és megszilárdítása múlik a győzelmen. Nemcsak szavaival, de intézkedéseivel is segíteni törekedett a védelem ügyét. Stettner kádármester egy évvel később felháborodva panaszolta, hogy a káplán többszöri fenyegetéssel kivallatta, és meg kellett mutatnia, hogy a kurucok bejövetele előtt a praefektus kívánságára hova ásta el a prépostság kovácsszerszámait, lapátjait, csákányait. A lelkesedés és szándék azonban nem volt elég a győzelmes védelemhez.

7 Mikor a császári seregek 1704. április 8-án bevonultak a városba, a tanácsi jegyzőkönyv lapjain felujjong a jegyző: ,,Ki volt ezekben a napokban vidámabb, mint a németek, és szomorúbb, mint a magyarok?"

8 Nackel káplán ennek ellenére helyén maradt, nem adta fel a győzelem reményét, és másokat is bíztatott. 1704 májusában, mikor Forgách Simon kuruc serege bejött a Dunántúlra, Székesfehérvár ugyan a császáriak kezén maradt, de a kurucok blokádot vontak a város köré. A császári parancsnok félelmében a polgárokat is fegyveres védekezésre szólította fel, azzal a paranccsal küldte Malath patikust és Trumauer Írnokot Nackelhez, hogy adja ki a magyarok nála lévő elrejtett fegyvereit. A káplán azonban nemcsak fegyvert nem adott, de felvitte a követeket a préposti épület tetejére, hogy onnan mutassa meg a falak előtt táborozó kuruc sereget. Atyai hangon magyarázta, hogyha a polgárok fegyvert fognak, ezrek pusztulnak majd el feleslegesen, hiszen csak rá kell nézni erre a hatalmas seregre, és láthatják, reményük sincs a győzelemre. Adjanak hálát Istennek, hogy eddig megmenekültek, és ellenállás helyett inkább a meghódolásra gondoljanak.

9 A blokád ugyan évekig tartott, és a kurucok hadiszerencséjétől függően hol erősebb, hol gyengébb volt, de 1704 tavaszától 1705 januárig különösen sok rettegést okozott a városi magisztrátusnak. Még 1705 januárjában is arról beszél a jegyzőkönyv, hogy állandóan védelmi készültségben kell lenniök, és polgároknak és lakóknak pénzbüntetés terhe alatt naponta vágni kell a jeget, hogy a kurucok a befagyott mocsáron át be ne juthassanak a városba.

10 Február végén azonban már elég nyugalmasnak látszott a helyzet egy kis leszámolásra, amit — úgy látszik — a praefektus sürgetett. Az ő kívánságára készültek el azok a vallomások, amelyekben derék császárhű polgárok: Hiemer mészárosmester és Höckh asztalos, Stettner kádár, Mayer és Schmidt kőművesmesterek, Schőnherr ács, Láng fürdős, Trumauer írnok és Malath patikus sokoldalúan bizonyították a káplán felségsértő nyilatkozatait, hűtlen magatartását.

11 A város hódolatát annak idején Pápára vivő küldöttség két tagja egészen különböző módon élte meg a változó időket. Hiemer Mihály köztiszteletben álló polgár maradt, Nackelt a katonai parancsnokság elfogatta, majd neve és sorsa ismeretlenségbe vész. A sokszor idézett vádirat azonban a hűség példájaként állítja elénk a „hűtlen" káplánt, aki vállalt feladatát, meggyőződéssel tett esküjét, a fejedelem ügyének szolgálatát komolyan vette. Jegyzetek 1 Fejér megyei Levéltár, (a továbbiakban: FML) Székesfehérvár Város Levéltára, a továbbiakban: Városi lt.) Tanácsülési jegyzőkönyv 1701—1729. 122—123 old. (a továbbiakban: Jk.).