Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné
Békás csárdának. Elenyészvén pedig ez, annak helyében építtetett a mostani, melyre ugyan bármi név inkább illenék, csak a Rózsa név nem. p) A határba volt két különböző helyen két igen nagy szilfa, mely két különböző birtokos birtokán volt. Az egyiket — mert két törzs volt, Kettős, a másikat, mert magányos volt — Egyes szilfának nevezték el. Ahol a két fa állott, azon földrészek is innét lettek elnevezve pl. Kettős szilfa dűlő, Egyes szilfa dűlő. A kettős szilfát néhány évekkel a föld tulajdonosa kivágatta, — az egyes szilfa pedig máig is büszkén áll a magos helyen, hol őt távolról szemlélheti az utazó; tavasszal hollók tanyájául szolgál. A fa meglehetős magas, életkora bizonyosan fellyül haladta már a 100 évet. Ki ültette azt, tudni nem lehet, r) Még meg kell említeni, visszatérve a szőlőkhöz, az ún. Halastó folyását ez egy kis patakocska volt egykor a Velenczei szőlőhegynek nyugoti oldalán — mely patak a velenczei szőlő határt a sukoróitól választotta el. Kiindulási pontjánál állítólag egykor medrébe halak is találtattak, sőt még velenczei öregek állítják, hogy az időre emlékeznek, midőn ott halakat fogni lehetett. Ma már e patak egészen száraz, s csak nedvesebb években csergedez tavaszi évszakokban vagy nagy esőzések alkalmával. A falu belsejében utcák és térek elnevezéssel nem bírnak. Volt azonban a falu délkeleti részén évek előtt 7—10 ház, mely falurészecskét az időben czigányok lakván, azt a nép Czigány burgundidnak** nevezte el, azonban e házakat is most már magyarok lakják, így a Czigány burgundia név is elenyészett. Velencze történetéhez még következőket kell feljegyezni: e falu s határa több birtokokkal hajdan a híres Baranyai Mátyás és Somogyi Ferenc magyar nemeseké volt, kiktől azonban, mint lázadóktól hűtlenség miatt elvétetvén, előbb Móré Máténak, másképp Móré Máté Lászlónak adatott, — később pedig — um. 1541. június 15-én egy Bécsben kelt oklevél szerint Vál, Velencze, Veréb s Tabajd községek Fehérvár várának adományoztattak. Fehérvár várától pedig hihetőleg más birtokokkal kicseréltetvén, Velencze a Meszleny nemes családnak adományoztatott, mely családnak ivadékai azt a 17. századtól kezdve máig is nagyobb részletekben bírják, jóllehet vétel és beházasodás útján más nemes úri családok is birtokosai. Végre nem hallgathatom el, hogy fel ne említsem Velenczének ritka szépségű regényes vidékét, melyet északról a saját szőlőhegyei és a szomszéd Nadap község felett elterülő erdőség — a nadapi Csúcsoshegy, a Velenczei tó — idéznek elő, s az utazóknak kellemes látványt nyújtanak. — Velencze határa egyébiránt termékeny és földje kevés kivétellel igen jó. Velencén, 1864-ben. Közli: Meszlényi Mór Jegyzetek 1 Első említése Bonfininél: Inter Albam et Budám Venetia est oppidum (Velence mezővárosa Fehérvár és Buda között), a név mai alakjának első feltűnése: 1516: Welencze al. nom. Venecia (Csánki). A középkorban Venetianak írták. Mátyás király alatt város volt. A török hódoltság idején elpusztult. 1562-ben a Finta családé volt, a XVII—XVIII. század fordulóján a Meszlényiek vették meg. 2 Az elnevezést nem, de a víz állandó hullámzását igazolja Zách Alfréd megállapítása: „A tó vízét az uralkodó szél hozza mozgásba. A szél azonban kénytelen átkelni az áramlással keresztbe álló Velencei hegységen, így átbukva, örvénylő mozgást végezve jut el a tóra. Az örvénylő szél és a meleg víz az oka a csaknem állandó hullámzásnak." 3 1714-ben kezdett benépesülni, de 1715-ben még nem írták össze a községet. Kajászószentpéterrel együtt 3 évi mentességet kapott. Szőlőhegyüket 1718-ban kezdték ültetni. Szegénységükre tekintettel földesuruk a nona fizetése alól 10 évre felfelmentette őket. 1720-ban Gárdony pusztán műveltek földet a földesúr engedelmével. Templomukat 1722-ben építették újjá. Károly szerint 1722-ben népesült be a falu részben katolikusokkal, részben reformátusokkal, akik prédikátorukat is magukkal hozták. (III.: 25.). 4 A Velencei-tó területe 26 km 2 , 4 község osztozik területén: Pákozd, Sukoró, Velence és Gárdony. Kerülete 27 km, hossza 11 km. 5 Ma Kisfalud puszta. 11 Kárász — apró, magas hátú, ehető édesvízi hal (Carassius carassius a rendszertani neve). 7 sombék = zsombék 8 Ld. Kralovánszky Alán: Velence község történetéhez. AR IV: 226., AR II—III. 101, V: 177. SzSz 1937: 26.
