Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

mentességét ígért. Batthyány válasza: „A pusztát had szállyák meg, nem bánynyuk... akinek kedve van, menjen, találtatnak más polgárok is, kik reá szállnak". A török felajánlja a telepeseknek még Petele pusztát is (itt Petöli) (Móra M., FMTÉ 6: 184.). A II. József-kori összeírásban Csabda Puszta néven találjuk, 4 házzal, 6 családdal és 31 lakossal, via postaié ld. 30. Érd, 14. sz. jegyz. Székesfehérvárt elkerülve. 86. Szentágota Helynevek Szt. Ágota községből, Fejér megyéből. 1. Székes fejér megye, Sármelléki járás, Szent Ágotha község: ezen községhez tartozó Közép-major, Szilfa-major — ezen major egy ősrégi szilfáról

1 neveztetett el, mely jelenleg is áll. Gardamajor, ezen major a Garda hegyen épült, mitől is nevét nyerte. 2. Ezen községnek és hozzá tartozó majorjainak mindegyike országszerte csupán egy, a fenn nevezett néven ismeretes. 3. A községnek hajdan más elnevezése nem volt.

2 4. A község 1848 óta említtetik legkorábban, azelőtt puszta nevet viselt. 5. Helybeli magyar ajkú, hű urasági cselédekből népesíttetett be 1690-ben. 6. A községi lakosság a községnek eredetéről, nevéről semmi felvilágosítást adni nem tud. — írott okmányok szinte nem léteznek, melyből azt merítni lehetne. Ezen község régenten jezsuiták birtoka volt,

3 jelenleg pedig tanulmányi alapítványi jószág, mit a magas cs. kir. budai Pénzügyi Igazgatóság képvisel. Hihető, ezen birtok régi okmányai is a fent címzett magos képviselő földesuraság birtokában létez [nek]. 7. A község határában előforduló topographiai neveknél mező, dűlő, szántó, forduló, legelő, kaszáló, puszta, sivatag,

4 liget, berek, erdő, rengeteg használtatnak elnevezésül. Továbbá Szikes említtetik, — oly föld, melyen sziksót söpör a helybeli nép szappanfőzésre. Dűlőnevek: Koldus-dűlő, nevét terméketlenségétől nyerte. Rongyosházi dűlő — nevét egy rég összeomlott háztól vette. Apróhalmi dűlő — nevét a dűlőben lévő halmoktól nyerte. A többi dűlők számmal vannak jelezve, mint pl. 1-ső, 2. stb. dűlő. Végre a határos szomszéd területek: keletről Nagy Hantos, és Nagy Loóki puszták, délkeletről Körtvélyes, délről Felső Töbörzsök, délnyugatról Kis Hörcsöki puszták, nyugatról Kálóz mezőváros, északról Sárkeresztur község és Jakabszállási puszta. Kelt Szent Ágothán, 1864. május 2. Jegyzetté: Hemlutner Károly jegyző Móri István bíró Jegyzetek 1 Többszáz éves szilfa, — a Sárkeresztúrról Szilfásra, illetve Hantosra vezető út nyugati oldalán, a szántóföldön (Károly V: 300) volt. A szilfa nálunk közönséges, itt a mezei szilfáról van szó (Ulmus glabra Mill.) Tiszta erdőt nem alkot, csak más fák közé keveredve nő. Az úgynevezett szilfavész a szilfák jelentékeny részét hazánkban is elpusztította. 2 Neve okleveleinkben mint besenyőtelep és nemesi birtok 1342-től fordul elő, 1344-ből Zentagota formában. Birtokosa ekkor a Szent Ágotái Bessenyő Miklós volt (Károly V: 300). Besenyő alapítású község, a besenyők leszármazottai lakták az egész középkoron át. Itt volt a déli területet elfoglaló kunok (hantosi szék) és a tőlük északabbra települt besenyők közti határvonal. A török hódoltság alatt a simontornyai szandzsák bég alá volt rendelve, csaknem teljesen elnéptelenedett. 3 1662-ben a győri jezsuiták kapták meg. A rend feloszlatása után ment át a Tanulmányi Alap birtokába. 4 Sivatag = itt futóhomok, csaknem teljesen növényzet nélküli, kopár terület. 5 Szikes tó = Sárszentágota és Sárkeresztur határában a Sárrét területén kisebbnagyobb szikes tavak (Sóstó, Sárkány-tó, Fehér-tó, Kerék-tó) tórendszerek alakultak ki. Növényföldrajzilag ez a terület egyedülálló a Dunántúlon, de egyúttal hazánk egyik legszebb és legtipikusabb szikes-tava is. A három tó kb. 120 hektárnyi területe az itt költő és átvonuló madarakkal együtt természetvédelmi terület.