Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

Kaszáló: nyugot és északra csekély, ez is a nagyobb közbirtokosoké. Puszták: Északra a rácalmási és pentelei határon felesen Rajcsányi Istványé. Ettől délnyugotra Sándor puszta, a várostól nyugotra tekintetes Montbach Sándor úré, saját kisszerű lakával. Ehhez délre tekintetes Rosty Pál úr, igen csinosan épült úri lakkal. Alább tekintetes Durcsák Jánosnőé. Ezzel határos nyugatra B. Lippné. Innét alá a nagyvenyimi úton, ezen út mellett van tekintetes Ullmann Vilmos uré, honnét keletre át l/o órányira esik tekintetes Janicsáry testvérek pusztája. Ezek a várostól nyugot vagy délnyugotra esnek. A község birtokán délre, a dunaföldvári országút jobb és baloldalán, kelet-nyugotra ez ideig 20 tanya épült, lakszoba, baromól és kúttal ellátva. Halom három az országúttól jobbra. Rév: a várostól délkeletre, a kettős Dunán át, a Duna-gőzhajózási társulat indóháza iránt. Fok kettő, mely a két nyugotról jövő patak Dunába csörgedezése képez.

111 Ezek torkolatában a molnárok malmaikat a veszély elől bekötik. Egy másik kis patak, mely a határ déli részén ered, ismeretes, hogy fölfelé foly, és az alsó — nyugotival a katholikus templom előtt egyesül. Zugó

{

~ három, a város alsó, közép és nyugoti részén, melyek miatt igen sok háztelek, utas és barom van veszélynek kitéve. Kelt Duna-Pentelén, 1864. év július 26-án. Zalay Ferenc katholikus plébános, esperes Jegyzetek 1 A Duna jobb partján, Rácalmás és Kisapostag között. A mai település három középkori lakott hely területén épült: északon a mai Óváros, a XI. sz. óta lakott Pentele nevű birtok, ehhez tartozott a Dunában vele párhuzamosan húzódó sziget, a Pentelei v. Szalki-sziget. Pentelétől délre, az Öreghegyen a 12—13. században volt egy település, melynek létezéséről csak régészeti adataink vannak. Ettől a településtől kb. 2 km-re volt a székesfehérvári társaskáptalan Sold birtoka. Pentele határában volt a római korban Intercisa castruma, ezt már a XVI. században is tudták. 2 Azok közé a ritka magyar városok közé tartozik, melyeknek neve görög eredetű (Schneider—Juhász 1937, 108.). A helység neve egy per kapcsán tűnik fel okleveleinkben először, 1238-ban S. Pantaleonis formában: „Abbas ecclesie S. Pantaleonis de insula Danubii". (A helység névalakjait, a mai forma kialakulásáig ld. Nagy L.: FMTÉ 6: 248.) A Szent Pantaleon (Hagiosz Pantaleémon) keresztény vértanúról nevezett apátság volt az ún. Pentele monostor. — A perben megnevezett földvár azonos a Kozider padláson feltárt bronzkori földvárral. — A monostor valószínűleg I. István király korából való, férfi monostor. A tatárjárás alatt elpusztult, később IV. László engedelmével rövid időre a veszprém-völgyi Szent Katalin zárdában élő beginák költöztek ide. 3 Pantaleon monostorának elpusztulása után költözhetett át a lakosság az öreghegyi településről (ld. Érszegi, FMTÉ 9: 7—42.) A monostor újjáépítését a Zsadánynemzetségbeli Gábor vagy Gabrián mester vállalta. Több per után — visszakapták a Zsadány nemzetségbeliek, s közelebbről annak Jakab ága, mely az Almásy nevet vette fel. Az Almásy családé volt a monostor 1263—1447-ig. 1560-ban I. Ferdinánd Dunapentelét több más birtokkal együtt a Paksy testvéreknek adta. A Paksy család fiági kihalása után Daróczy Zsigmond leszármazottai bírták. 4 Görög nem egyesültek = görög-keleti vagy ortodox egyház. A katholikus egyház végleg és hivatalosan 1054-ben szakadt ketté: nyugati (római katholikus) és keleti katholikus néven. Hazánkban az utóbbiak szabad vallásgyakorlatát csak az 1791. évi XXVII. tc. biztosította, szentesítve a megelőző tényleges állapotot. 5 Szerbek szórványos betelepüléséről már a XV. századtól kezdve tudunk. — A török alatt Dunapentele lakossága a helyén maradt. A budai nahiehez (nahie = török megye) kapcsolták. 1546-ban 53 családfő maradt Pentelén, majd számuk fogyott, így 1562-ben csak 36 családot tartanak számon. A lakosság 1581-ig magyarnak számít. Földműveléssel, birkatenyésztéssel foglalkoztak. 1558—86 között a várpalotai kapitányoké lett. A 15 éves háború alatt pusztult el, ezután néhány évtizedig néptelen volt. 1617. okt. 19.: a palotai urbárium szerint a falu lakatlan, csak az 1620—30-as években települt újra. De a régi magyar családok nem tértek viszsza, helyükre rácok költöztek. A falu újratelepülésével egyidőben a mai ráctemplom dombján a török palánkvárat épített, ezt azonban német csapatok felégették. A törökök újat építettek, s ezt csak 1685-ben hagyták el. A rác lakosság a török alatt is helyén maradt, valószínűleg csak Buda felszabadítása után hagyták el —