Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné
— Szőlők: irtási dűlő, Papdűlő, Bagóhegy, Bicskei határra dűlő. délről bicskei határra dűl. Tófenék a lecsapolt tó helye, mely jelenleg kaszáló és belső kertül használtatik. A község régi temetőjében vagyon egy templom romja, 1 ' melynek építési idejét nem tudjuk. Kelt Csabdin, 1865. február 8-án. Keller Ferenc jegyző Barcza István bíró Pataki Lajos esküdt Jegyzetek 1 Legkorábbi okleveles előfordulása 1274-ben (Károly III: 251.). Nagy Lajos valószínűnek tartja, hogy a helység azonos az oklevelekben többször előforduló Poss. Chapol-lal (FMTÉ 6: 241.). - A község hajdan Bicskéhez tartozott, annak sorsában osztozott 1662-ig. ;! A török alatt teljesen elpusztult. A török kiűzése után jobbágyokkal nem telepítették újra. 1724-ben kezd benépesülni. A II. József-kori összeírásban 1784—87-ben pusztaként szerepelt, 109 házzal, 165 családdal és 704 lakossal. A későbbiekben is népes praediumként tartották számon. 4 Vasztélypusztán középkori eredetű várrom látható még ma is (Genthon: 194.). A puszta neve megőrizte egykori tulajdonosainak, a Básztek-családnak a nevét. Korabeli oklevelek tanúsága szerint Kéza, Kénza, Génza, a mai Ginza az ő birtokuk volt. Valószínűleg itt született Kézai Simon. Csánki Dezső szerint a morvamezei csata hőseinek bemutatásával földesurainak akart emléket állítani a krónikás (ld. Móra M. 1966: 229—230.). 5 A Sárréteken, a nagyobb folyamaink mellett elterülő ősmocsarakban mindenütt számosan tanyázott ez a délceg, óvatos madár (Chernél II: 234—244.). A rétkiszárításokkal, folyamszabályozásokkal számuk csökkent, a XIX. századtól már csak átvonuló madarunk. A meleg nyári napok déli óráiban háborítatlan helyen pihennek, itt sajátos tájszóval mondva „delelnek"'. (l Károly is leírja a falu feletti dombon álló régi templomának maradványait. Ö „román-kori"-nak, a nép törökkorinak tartotta. Az 1850-es években bontották le, csak 1 tornya maradt. Genthon a XII. században épült háromhajós román templom romjának mondja (1951, 194.), ld. még: SzSz 1931: I. 10—12., 1932: 60—61.). 17. Csákberény A 454 p. sz. t. rendeletre van szerencsénk hivatalos tisztelettel jelenteni, miszerint a helynevek iránt Csákberény község felől itt helyütt kevés felvilágosítást szerezhettünk. Az utasítást zsinórmértékül véve, de célhoz nem vezettetvén. 1. Fehér megye, csákvári járás 2. Csákberény község 3. — 4. A múlt század közepétől említtetik legkorábban. 5. Nem tudni. 6. A táj Vértesaljának neveztetik azért, mert a Vértes alatt fekszik. A magyaroknak a németekkeli küzdelmikben fordult elő az eset, hogy a német harcosok a magyarok által szoríttatván elhányták verteiket menekülés közt — minek következtében a környék is Vértesnek neveztetik. 7. Vannak külön-külön — érdektelen — nevezetű dűlők a határban, úgy az erdőben is némi völgyek, de a község legvénebbjei, kit egyenként felkérdezvén, hogy a megnevezéseket honnan vették, honnan eredtek, felvilágosítást adni nem tudván, melynél fogva ezen T. rendeletre bővebb és kimerítőbb jelentéssel szolgálni szerencsések nem vagyunk. Kelt Csákberényben, 1864. május 17. Farkas Ferenc jegyző Pataki István bíró
