Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)

ken és alacsonyabban fekvő részeken azonban zöldáradáskor, sőt egy-egy nagyobb esőzés után is a rétek és legelők hosszabb-rövidebb időre víz alá kerülnek. Nedvességük a közeli folyótól vagy pataktól is származhatik. Vannak állandóan víz alatt álló és vannak az áradások után kiszáradó rétek. Az is olvasható, hogy vannak falvak, ahol .,a rétek ritkán száradnak ki és a mocsarak sohasem". Általános megfigyelés, hogy a rétek a magasabb helyeken szárazak, de lejjebb a völgyben mocsarasak. A legelők minőségi körülírása igen változatos. Vannak: száraz, jó, mocsaras, nedves vagy áradás után mocsaras, a patak mellett mocsaras és kisebb mocsarakkal pásztázott legelők. Vannak puha talajú, esős időben kissé puha talajú legelők. Vannak elárasztott, gyalog nem járható, de vannak — az áradási idő kivételével — száraz, használhatatlan rétek is. Pl. Győrött és környékén a Duna tavaszi áradásakor a rétek víz alá kerülnek, és a víz lefutása után mocsarak maradnak vissza. A rétek megközelíthetősége a fekvés, időjárás és a folyó áradási körülményei szerint különböző. Vannak ,,csak száraz időben járható", „gyalogszerrel nem járható" és ..csak üres szekérrel járható" rétek. Sok helyen csak nagy nehézséggel lehet a takarmányt betakarítani. Pl. a Somogy megyei Radon csak száraz időben tudják a mocsaras réten a szénacsinálást elvégezni. Székesfehérvárnál a rétek és mocsarak között vannak, ahová nehezen lehet eljutni, és a szénát csak télen, a fagy beálltakor behordani. De a mezőkön és réteken kívül szerte az országban sok az üresen álló terület: nádas, láp, zsombék. ér és mocsár. Csaknem minden falunak volt használhatatlan állóvize: mocsara, tócsája, pocsolyája, amelyben legfeljebb nád, káka, sás termett és libalegelőül szolgált. Láttuk már feljebb, hogy csak a folyó kiöntései folytán keletkeztek, és sohasem száradtak ki. A névtelen mellett voltak ismertebbek is. így Kaposvár mellett a Kaposmocsár, amelyen csak hídon át lehet közlekedni. Voltak állandó és időleges mocsarak. Az utóbbiak száraz időben eltűntek. Az állandó mozgásban lévő mocsarat ,,ér"-nek is nevezték. Ilyen pl. a Sámsonpusztánál (Csanád m.) fekvő „Száraz-ér". Az Országleírás szerint az „egy folyó mocsár (flüssender Morast), amely, ha meggyűl benne a víz, ki szokott önteni".

20 A kisebb mocsarak nyáron kiszáradnak. Az állandó mocsarak egész éven át víz alatt állnak. Ilyen a Hortobágyi csárdánál lévő nagy mocsár is, amely a Tisza áradásaiból táplálkozik. Számos mocsárról megjegyzik, hogy csak hídon át járhatók. A Hatvan melletti mocsáron át mocsárhídon közlekednek. Hódmezővásárhelynél a mocsarak a Tisza kiöntésekor 3—4 öl mélyek, de nyáron kiszáradnak. Makótól nyugatra a Földeáktól Szegedig húzódó ,,Maros-Rét" nevű mocsár sűrűn van sással és bozóttal benőve. A mocsarak és lápok nagy területeket nyeltek el a termőföldből. Sajátos növény- és állatviláguk volt. Hellyel-közzel hasznosították is őket. A környékbeli lakosság a láprétek szénatermését piacra vitte. A nádasok épületanyagot, tüzelőt és takarmányt szolgáltattak. A kákaerdők anyagát pedig gyékény- és kosárfonásra használták fel. Sajátos erdőtípus volt a fűzzel, nyár- és égerfával, bozóttal, cserjével benőtt mocsári erdő. Az előbbiekhez hasonló részletességgel kapunk képet az úthálózatról, a települések egymástól való távolságáról. Az utak irányáról, járhatóságáról, minőségéről, akadályairól. Figyelmeztetnek a felmerülő akadályokra, az útbaeső gödrökre, az összekötő hidakra, és kitérnek arra is, hogy áradás esetén lehet-e rajtuk közlekedni.

21 Arról is tájékoztatnak, hogy milyen a teherbírási lehetőség, gyalog, kocsin, vagy lóháton járhatók-e? Az utak (Wege und Strassen) című ro9 Fejér megyei Történeti Évkönyv 129