Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

előtt gőzzel fűtötték. A gőzfűtés-szerelési munkák már párhuzamosan folytak az épületek újjáépítésével. 1947 őszén a gőzfűtést a szeszraktárba is bevezették. 1947—1948. esztendőre a szeszgyárnak nem készült újjáépítési terve. Csupán 1949-ben tűztek ki egyéves tervfeladatokat, amelynek során az üzem munkásai megjavították az udvaron álló 7000 hektoliteres szesztartályt, majd a Guilleaume-rendszerű finomító építését fejezték be. Az új finomító üzemeltetésével naponta 175 hektoliter exportképes finomszeszt állítottak elő. Az üzemi bizottság, a gyár vezetősége az 1947—1948. években az újjáépítésre kellő súlyt nem helyezhetett, mert az újjáépítés költségeivel nem rendelkezett. Az igazgató pénzgazdálkodását a Szeszegyedárusági Igazgatóság szabályozta, és igen szigorú takarékosságra hívta fel a figyelmét még az ellátmánnyal kapcsolatban is. Így minden forintkiadást a legszükségesebb mértékre korlátoztak, nem engedélyeztek hiteltúllépést, póthiteligénylést és hitelátruházást sem. Az igazgató 1000 Ft-ig végeztethetett beruházást, és csak a Szeszegyedárusági Igazgatóság jóváhagyásával és engedélyezésével történhetett bármilyen építkezés, javítás vagy beszerzés. A gyár újjáépítése 1948 végére befejeződött, a munkások nagy erőfeszítések árán, szinte a semmiből szerelték össze a megrongált gépeket, s nem volt vitás, hogy ezek a berendezések csak ideiglenes megoldást jelentettek. A tiszta szeszlefolyó-csöveket több darabból szerelték össze, mert a termelést mindenképpen meg akarták indítani. Egy budapesti cég a 7000 hl-es szesztartály megépítéséért 72 000 forintot kért. A munkások közül 9-en vállalkoztak arra, hogy kijavítják, így a szeszgyárnak 20 000 forintjába került. Az újjáépítő munka 22 hónapja után a szeszgyárban meg lehetett indítani a termelést. Ahhoz azonban, hogy az Ercsi Cukorgyár a melaszszállítmányokat zökkenőmentesen küldhesse, meg kellett javítani az iparvágányt, amely az ostrom idején részben megrongálódott, másrészt az azóta eltelt idő alatt tönkrement. A gyár az iparvágányt nem használta, ugyanis tolatómozdonyát még 1945 szeptemberében a Fűzfő gyártelepnek adta kölcsön, ahonnan csak 1946. július 22-én kapta vissza. Még ebben az évben elvégezték a legszükségesebb javításokat az iparvágányon, majd a szekérhídmérlegeket hozták használható állapotba. Sárosdon épen maradt ugyanis a szekérhídmérleg, csak a mázsálóiroda dőlt romba. A Zichyújfalusi vasútállomáson a szekérhídmérleg mérlegelő része épen maradt, a Somlyópusztán elhelyezett mérleg nem rongálódott meg a háborús események idején. A mérlegeket ebben az esztendőben az Ercsi Cukorgyár használta az őszi cukorrépa-szállítási idényben. A szeszgyár számára a melasz-szállítmányok küldését 1946. november 18-án kezdték meg. Ezen a napon 30 000 kg melasz érkezett, november 25-én 50 000 kg. Ezek voltak az első szállítmányok, amelyeket december és január hónapban több is követett. 1947. február 8-án az Ercsi Cukorgyár a nagy hideg miatt a tartálykocsikat nem tudta megtölteni, de az idő enyhülése után sorozatosan érkeztek a melasszal telt tartályok. A szeszgyár az utolsó szállítmányt 1947. június 16-án kapta az Ercsi Cukorgyártól az 1946—1947-es termelési évben. A szállítás költsége a szeszgyárat terhelte, a szolgaegyházai vasútállomástól pedig az iparvágányon keresztül juttatták el rendeltetési helyére. A gyár a tolatómozdonyhoz saját személyzetet tartott, mégpedig a MÁV által vizsgáztatott vezetőt és fűtőt.