Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

Térvényekhez hordták az anyagot. Még december 19-én is kapunk hírt a gyárról. A DIKO elnöke Székesfehérváron járt, és a német városparancsnok szemére hányta, hogyan lehetséges, hogy a Vadásztölténygyár kiürítése folyik, és igazgató, műszakiak, szakmunkások nincsenek a rakodásnál, a szállításnál jelen. December 20-án a részvénytársaság Budapestről még kiküldött egy tisztviselőt Székesfehérvárra, hogy a kiürítésről személyes tapasztalatokat szerezzen, de ő már nem térhetett vissza. A gépeknek a németek csak kis hányadát tudták elszállítani, (25 teherautóval, tonnasúlyban: 150-t) mert a szovjet csapatok december 23-án bevonultak Székesfehérvárra. A tulajdonképpeni veszteség nem is erre az időszakra esett. December 23. előtt a németek nem rendelkeztek annyi járművel, hogy elképzelésük szerint szállíthassák el a gépparkot. A lényeges kár 1945. január 22. után esett, amikor a gyárban senki felelős személy nem tartózkodott, és a németek szabadon rendelkezhettek a gépparkkal. 1945. január 22-től március 22-ig 105 vagon gépet szállítottak el a székesfehérvári Vadásztölténygyárból. A felszabadulás utáni közvetlen időszakra (1944. december 23.—január 22.) vonatkozóan a székesfehérvári üzemre adatokkal nem rendelkezünk. A Magyaróvárra szállított gépek és kitelepített munkások sorsáról is csekély adalék áll rendelkezésre. Tudjuk, hogy 1945. január 12-én Balogh Kovács főmérnök Sopronban Vér Tibor államtitkárral tárgyalt, akinek benyújtotta a gyár leszerelésével kapcsolatban felmerült munkák számláit. Ezek szerint a gépeket 8 napon át 200 fő bénította, illetve szerelte Székesfehérváron. A Székesfehérvárról időközben Németországba áttelepített részleg munkásainak fizetésére 50 ezer pengőt, a mérnökök és tisztviselők részére pedig 75 ezer pengőt igényelt. A magyaróvári részleg február 11-én 800 ezer pengő kölcsönt vett fel az MNB soproni fiókjánál. Ezt kizárólag a kitelepítéssel összefüggő kiadásokra fordították. A Magyaróvárra menekített részleg március 9-én Ausztriába települt. A Székesfehérváron maradt gépek és gyári épületek sorsa pedig ezekben a napokban megpecsételődött. A németek és a nyilas magyar csapatok január 22-én visszafoglalták a várost és március 22-ig tartották is azt. A front azonban a város keleti részein nem távolodott messzebbre, mint a Fiskális út, s a gyár keleti vonala, A gyár területén lőállásokat, erődítéseket építettek. Az épületek anyagait pedig felhasználták a bunkerek építéséhez. Ez a helyzet január második felétől, február közepéig, kb. 4 héten át tartott, míg a szovjet csapatok állásaikat az öreghegyen túli magaslatokon, de még a Székesfehérvár—-Bicske között húzódó vasútvonal előtt építették ki. Ekkor a gyár gépeinek szabad elrablására meg volt a lehetőség. így további 250 gépet raktak vagonokba, amelyek közül hatot felfedeztek a Polgárdi állomáson, négy vagon érkezett meg Mosonmagyaróvárra, míg kettőt ismeretlen helyre irányítottak. A kiszállítást a Todt szervezet hajtotta végre, amely a legértékesebb géppark 65—70%-át szereltette le. A kevésbé értékes gépeket hagyták csak vissza. Székesfehérvár végleges felszabadulása után a gyár előtt is az a feladat állott volna, hogy kapcsolódjék be a fegyverszüneti szerződés értelmében a németellenes küzdelembe, gyártmányaival segítse a szovjet hadsereget és az újonnan szervezett magyar honvédséget is. A gyár azonban