Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

Arb. Ély minden bizonyai, ne kételkedgyél, mind eddig szineltem halálát királyom előtt; hogy életben tartanám. Hozzád vezetem, ha szeled lészesz királyomhoz. Cyr. Siess kérlek Arbace sies: hadd lássam előbb Cambysest, azután — Tizen negyedik ki-menetel. A voltak. Dániel, Cambyses. Dán. Álly meg Arbace! Camb. Hadd tisztellyem tsókkal kezedet édes Atyám! Cyr. Édes fiam! álmoté vagy téged látlak? Camb. Engemet, önnön fi gyermekedet. (Cyr) oh ki sűrű könyhullatá­sokkal ásztotta ortzámat halálodnak noha bizonytalan hire! De már új életre támadok, hogy tégedet életben látlak. De hol ama tündér? 83 hol Boldisár? Cyr. Fiam! ne bosszontsad a' nyomorultatt: és ha szereted a' rosz sze­rentsében (másokban) másoknak kegyességét, teis a' jó szerentsében tsen­dessen jártasd elmédet. Jer inkább, hadd ölelgesselek; hadd enyhitsem szenvedett keservemet. Arbace! jeles bátorságod nem marad jutalom nél­kül. Jerünk már, indullyunk, adgyunk hálákat a' jó Isteneknek, [15b] és Bábylonban eddig hallattlan Pompával áldozzunk nékik. Dán. Mit eszelőskedel Cyre? nem Bábylon Isteneinek kell köszönnöd sze­rentsédet, mellyeket bárdolatlan tőrsőkökbűl faragtak az emberi kezek: hanem Dániel Örök Istenének adgy hálát Cyre, ki-őnnön akarattya sze­rint osztogattya az Országokat. Annak okáért oh egek miket látok! 84 hal­hadsza Cyre! — tiis minnyájan, kik itt jelen vadtok, ismerjétek-meg Israel Istenének hatalmát! éppen ebben a' szempillantásban Istennek bünr­tetésébűl életét veszti Boldisár: most verettetet által a' Pártosoktúl, most (hever) fekszik önnön vérében halva. Arb. /:oh Boldogalan Király:/ Dán. Már egyebet Cyre nem kivan tőlled az örök Isten, hanem hogy Israel népéhez, Istennek valaha kedves népéhez, szelédséggel viseltessél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom