Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

BOLDISÁR KIRÁLY ELSŐ VÉGEZÉS. Első kimenetel. Boldisár és Arbaces

2 Arb. De kérlek oh király! megne háborodgyál, ha tőhegygyel illetem mindenütt a tárgyat: nem palástolhatom veszedelmedet. Bold. Arbace! az Isteneknek gondviselése válhatatlanul egygyűt jár a királyokkal: senki nem árthat nékik. Nem látódé, hogy őr-álló katonáimis mindenfelűl talpon vigyáznak? Te parantsolatomat vigyed végben: ma nagyobb pompával hogy sem annak előtte, fogom tisztelni az Isteneket, kiknek jóvoltábúl reám szállott őseimnek égisz birodalma. Akarom, hogy ma minden fő rendek vendégeim legyenek; és a

3 Jerusálemi Templombúi hozott Arany edények asztalomra tétessenek. Azokkal Israelnek együgyű Istenét ma meg tsufolom, és nála méltóbb Isteneknek kedveskedem. Arb. Igen fen kezdesz héj ázni óh király! Valaki Israel Istenét tréfákkal illette, bosszú álló kezét el nem kerülte. Nem, tudod Nábuknak

;! szerentsétlen sorsát? mivel Israel Istenét bosszontotta'

1 bolygatni mérészlette, ki vettetvén az Emberek kőzűl barmokkal lakot, szénát ett az ökrökkel, égi harmattal öntöztetett, hét idő változott raita. Bold. Hallódé! pórázra fogd tsátsogó nyelvedet: talán már téged-is magához fűvezett" Dánielnek szemfény vesztő babonás Szentsége? ez illyen fenyéttékkel az együgyű községet rettentsed. Hányszor fülembe dúdolták már ezen agg regét? mindazáltal semmi veszély nem érte fejem. Arb. Ámbár ne tekénts oh király! Nábuk sorsára: de tekénts Magadéra, íme kőrűl-belűl mindenek rakvák veszedelemmel: a' kietlen Babylon mezzeit

6 egészszen el lepé a' Persák, és Medusok téméntalan

7 népe. Sohúl nints bátorság, mindenünnen félelem ötlik szivembe. 17* 259