Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

vagy általában kevésbé idealisztikus, mint kora jónéhány drámahőse, akit az ismeretlen szerzők az ifjúság elé állítottak. Nem irreális jellem Arbaces sem. Tompítja Boldizsár felfuvalkodottságát. Óvatosságra inti még akkor is, amikor győzelmük már teljesen biztosnak látszik. Az udvarba hozott perzsa foglyokat meglehetős gyanakvással nézi. Mintha sejtené, hogy a foglyok egy nagy Boldizsár-ellenes összeesküvésnek részesei lennének. Chaldaea királyának hűséges tanácsadója ő. Ö fedezi fel előbb az idősebb fogolyban Cyrust, később a fiatalabban Cambysest. Gyanakvása miatt megsejti az igazságot: az összeesküvés fő részesei Gobriás és Ottanes. Cyrusból a pártosok nevét Cambyses halálhírének keltésével szeretné kiszedni. Arra is képes, hogy a felfuvalkodott és elvakult Boldizsárt is gondolkodásra késztesse. S végül, amikor már királya bukása bizonyossá vált, mert Boldizsár életéért szót emelni. Nem valószerűtlen alak tehát ő sem, csak egy kicsit eszményített, s nem teljesen irreális figura. Egyetlen ellenszenves alak a Boldizsáré. Ö a kegyetlen, az isteni törvényeket elhanyagoló, zsarnok uralkodó. Apja Nabukodonosor sorsa sem inti istenfélelemre. Ö nemcsak Israel Istenét, de saját istenét sem veszi semmibe. Sorsa ezért van megpecsételve. Oktalan ember, hisz Arbacesnek a pártosokról való indokolt gyanúja sem téríti jobb belátásra. A könyörtelenség, az embertelenség példája. Ö a gonosz, aki ellenségeinek, Cyrusnak és Cambysesnek nem tud megbocsátani. Szeretne Cyrus és Cambyses halálfélelme miatt örülni, s örül, hogy a fogoly király fia költött halálhíre miatt kétségbeesik. S amikor sorsa balra fordul, az aggasztja, hogy a fogoly ellenség most már az ő szenvedése felett örvendezhet. A rossznak, a gonosznak a 18. század receptje szerint készült figurája ő. Ezért az ő jelleme is sematikus. Még rosszabbul megkomponált alak Dániel, Cyrus, Gobriás és Ottanes. Dániel eszményített alak. Eszményítéséért talán nem is a szerzőt kellene elsősorban felelősségre vonni, hiszen a figura adott. Dániel biblikus alak, s az ószövetségi szerző bizony nem fukarkodott Dániel jellemének megformálásakor a pozitív vonásokkal. Az agg próféta alakja azonban egy tekintetben felhívja magára a figyelmet: Dániel a görög mitológia Teiresiasa, annak kicsit bibliai, még inkább 18. századi iskolaszínpadi variánsa. Ö a próféta, akinek homályos jóslatát alig értjük meg csak akkor, amikor az már meg is valósul. Cyrus az ideális király. Már szinte keresztény szent. Soha rosszat nem tanácsol, keze gonoszat soha nem tesz. Alázattal viseli elfogatását, s készül a halálra. Indokolatlanul meg nem alázkodik, fogsága, várható kivégeztetése nem teszi őt bátortalanná, félénkké, határozatlanná. Bátor, de óvatos. Fiát többször mérsékletre inti. Bölcs és körültekintő még a legáttekinthetetlenebb helyzetekben is. Cyrust a Boldizsár elleni összeesküvés híre nem teszi elvakulttá. Nem vállalja a pártolkodók vezéri tisztét, mert nem szereti a „kert alatt kullogást". Egyenes ember. Fiát végtelenül szereti, s csak hogy életét megmentse, még a halált is szívesen vállalná. A Cambyses haláláról érkezett hír elkeseríti ugyan, kétségbe azonban nem esik. Kezd hinni Israel Istenében, de a saját isteneiben való hitét gyorsan fel nem adja. Dániel csak megerősíti benne ezt a hitet. Amikor sorsa jobra fordul, nem válik hirtelen gőgössé, nem rendelkezik királyi módra, csak tartása királyi. Nincs része