Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

számára is értékes. De hol és milyen körülmények között játszották ezeket a darabokat? Az iskola története A székesfehérvári egykori jezsuita, majd pálos, illetve cisztercita gimnázium történetét először 1851-ben Bula Teofil dolgozta fel.

9 E szerző munkáját felhasználva, s az iskolatörténetre vonatkozó levéltári és könyvtári kutatással kiegészítve egy igen alapos, s viszonylagosan minden kérdést feltáró iskola történeti tanulmányt jelentetett meg Werner Adolf 1895-ben.

10 A templom történetéről Marschall Rafael 1928-ban, a templom mennyezetfreskóiról Kaposy Antal 1930-ban, szószékéről Schoen Antal 1930-ban", legutóbb Kovács Péter a sekrestye faragott bútorairól jelentetett meg értékes és hasznos tanulmányt.

12 Székesfehérvár 1688 májusában szabadult fel a török uralom alól, s ahogyan erre Egerben is felfigyeltünk

1

', a felszabadulás után igen rövid idő múlva megjelentek Reichninger Zakariás, Müller Lipót, Laudonics György nevű jezsuiták, hogy a városban missziót alapítsanak.

14 Ideiglenesen a török mecsetben helyezkedtek el. 1695-ben Lipót császár adománya folytán egy belvárosi telekhez jutottak. A jezsuiták történetének ez a korai szakasza csak alig ismert, hiszen erre a korra vonatkozó adatot alig találunk az egyébként precízen vezetett história domusokban. Az iskolaalapításról is alig tudunk valamit. Annyi bizonyos csupán, hogy 1688-ban a misszió mellett már kétosztályos iskolát is nyitottak. Bula is, Werner is egybehangzóan állítják, hogy a századforduló után 1724. november 6-ig valamilyen ok miatt szünetelt a fehérvári jezsuita iskola. Ekkor is csak egy tanár, P. Obelics Ferenc tanított ott. Később szaporodott a tanulók létszáma, s emiatt a tanárok számát is növelni kellett. 1724-től 1773-ig viszont megszakítás nélkül folyt az oktatás Fehérvárott,

1

' 1727-ben — Bula adata szerint — 74 tanulójuk volt, s ez 1733-ban 130-ra, 1768-ban 369-re emelkedett. A tanulók létszáma a 18. század 40-es éveitől általában 200 és 300 között mozgott.

1(3 Ez a szám, mint az azóta feltárt iskolatörténeti adatok is bizonyítják — a magyarországi jezsuita iskolák sorában általában közepes szint alatt van. Ebben az időben volt néhány igen látogatott jezsuita iskola. Ilyenek voltak a kassai, kolozsvári, kőszegi, pozsonyi és nagyszombati iskolák. Mások viszont, mint a sárospataki is, az igen erős protestáns ellenállás miatt alig voltak életképesek, sőt még arra is képtelenek voltak, hogy a tulajdonképpeni felső osztályokat megindítsák. Ennek a nyilvánvalóan erős protestáns ellenálláson túl néhány helyen az is lehetett az oka, hogy a jezsuiták talán még a katolikusok körében is népszerűtlenek lehettek. A második csoportba azok az iskolák tartoztak, amelyekben a 18. század közepén 200—400 tanuló tanult. Ilyenek Budán, Egerben, Pécsett, Sopronban, Szakolcán, Trencsénben, Varasdon, Eperjesen, Gyöngyösön és Selmecbányán működtek. 100—200 között ingadozott a tanulók létszáma Lőcsén, Besztercebányán, Ungvárott, Rozsnyón, Zsolnán, Esztergomban, Nagyváradon, Udvarhelyen és Székesfehérváron. Legkevésbé tűntek életképeseknek a nagybányai, a sárospataki, a szepesi, a pozsegai, a vásárhelyi, gyulafehérvári, liptószentmiklósi iskolák.

17 Az iskolai célokat szolgáló épületekről alig van adatunk. A korabeli dzsámi után hamarosan egy emeletes épületben kapott helyet az iskola, a rendház, sőt a vidéki tanulók részére biztosított diákszállás is. A föld-