Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Keresi a lapok megszűnésének okát, s rámutat, milyen kevesen vannak, akik ilyen nemes törekvést pártolnak. „Inkább vesztegetik pénzek dib dábra, 's egyébbre, Hogy sem mint kevesest, nyújtana erre kezek." Más ok: „A' kik az illy jelesebb szándéktól felmelegülnek," „tűzök olly hamar el hamvad" sokan martzangolják a' jó tzélt durva fogokkal, Bárha magok restek, 's néha tudatlanok is."

m Horváth örömmel fogadja a „kedves hir"-t az Erdélyi Múzeum folyóirat indulásáról: nagy öröm leveledből értenem a' mit Szép anya nyelvünknek méltóságára tesz Erdély, Erdély nem hazudott hát, nem Prófétai Lelkem, Melly még Révaynak, régibb mozgásikor és majd, A' fővebb nyelv mestereinek edgymásra tüzellő Penna tsatáji között búsongva jövendöl régenn, Hogy még nyelvünknek, te leszel támaszsza Kis Erdély." .. .

m Kováts budító szavai, józan ítélete elkelt volna a korabeli lapokban, de mire megjelent a Tudományos Gyűjtemény-ben (1823. IX. k. 60. 1.), már nekrológja lett Döbrentei folyóiratának: „Fájdalom már az Erdélyi Múzeum nem folytatódhat" — jegyzi meg a szerkesztő. Kováts második leveléhez még egy mellékletet küld a következő címmel: „Szaihmáry Ferencnek a' maga gondolatai halála előtt: versekbenn, minekelőtte magát kivégezte." A hosszadalmas cím után mindössze nyolcsoros vers következik. Horváthot megrendíti a hír, s egész válaszlevelének ezt a címet adja: „Szathmáry Ferenc halálára a' ki Pátyonn, odavaló rektor korába magát meglőtte." — Hosszan elmélkedik a „jeles ifjú" tettén, s így foglalja össze életelvét: Illő, 's élőhöz méltó dolog, a' maga létét Sőt a' másét is, ha lehet, 's a' mennyire tőlle, Telhetik őrizni, 's illő ellenbe nem ölni, Én legalább nem ölök, még törvényszékbe se tudtam, Senkire, jóllehet azt nagy bűne kívánta, halálos Voksokmat adni, — de még bogarat sem ölök mivel ő is, Élni szeret mint én, 's a' létei része mint én, Hát méltánn szomorú nékem Szathmáry halála.

123 Az 1814—15. év decemberében írott Kováts-levelek egyetlen célja Horváth névnapi köszöntése: Múzsám! ámbár alkalmatos lantod, se hárfád nintsen, A' mi van is alig méltó, rá, hogy Horváth tekintsen, Végy mindazáltal magadnak férjfias bátorságot, Igazgasd srofod, és addig meg addig pengetgesd, A' hangokat addig, addig edgymás köztt edgyeztetgesd, Mig meglehetős öszvevett olly forma hanggá válnak, Mellynek meghalgatására; a' fülek reá állnak, Ádámod' derülő napja lessz tárgyja Levelednek. Ebben tudd meg sok Poéták, hogy veled vetekednek.