Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

Találkozott-e még ezután a két hű barát? Eljutott-e Kováts Csákvárról Budára, hogy részesedjen a Virággal való beszélgetés „édes szerencséjéban"? Adatok híján nyitott kérdés marad. Ezt a verset utolsó emléknek tarthatjuk, mely kettőjük barátságát megörökítette. Baróti Szabó Dávid (1739—1819) Virág Benedek után „második lett Szabó ki hasonlóan tüzelt, hozzám sok izben Verseket küldvén", olvassuk a Levelek 's más versek előszavában. Tucatnyi levél áldoz itt Baróti Szabó nagyságának. Az elsőből idézünk, mert ebből megismerhetjük Kováts nyelvművelő hitvallását: ha szivénn van valamelly Magyarnak, Hogy magasabban felemellye nyelvét, A' ki pallérozott, 's deli Nemzeteknek Nyomdokait űzvén: Én hevültem fel sok ezerszer erre; A' midőn látnám hogy ezen nemes tzélt Mi közöttünk is törekednek, és nem Szűnnek el érni. Mint gyönyörködtem, mikoron Kazintzy Helikonban nőtt gyönyörű virágit, (Mellyek a' böltsebb Magyarok kezével Kötve valának,) A' szokott ízlés elejébe tette! Azt se érkezném rövidenn leirni: Múzeumotoktól azutánn miképpen Gyúlada szívem. Rajta voltam hát valamit tehettem, Hogy jövendőben magamat közikbe ögyelíthetném betsesűltt neveknek ... Kis tüzem van most; de ha fújdogálnád,, Dávidom! tán még lobogásra jutna, 'S tetszetősb hangú Dalokat botsátna Tollam eledbe.

90 A „Dávidom" megszólítás személyes ismeretségre, sőt barátságra enged következtetni. Előbbinek nem találtam nyomát, utóbbira több bizonyíték is van. „Rostállyad verseim — kéri Kováts az akkor már országoshírű költőt — ha időd lessz, 's mond ki hibámat, Beveszem intésed' 's tollamat arra fogom." Virág Benedek mellett Baróti Szabó volt a költői példakép: „Már ketten vagytok, kik utánn Helikonra szaladni A' mint tsak tellik tőlem, mindenkor törekszem." Baróti Szabó Komáromban, 1802-ben megjelent Költeményes munkajiban öt verses levelet közöl „Nemes Kováts Sámuel, Csákvári tiszteletes Úrhoz" címezve.

91 „Mélly bús órámban leltél", — kezdi az elsőt, melyben még életében elsiratja a nagybeteg Gvadányit: ,,Ö ha ki-hal, gyönyörűség-