Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Péterffy Ida: Kováts Sámuel prédikátor és literátor 1770 – 1830.

1818 tavaszán, egy névnapi köszöntővers után ezt a „prózai" szöveget látjuk: „Kedves Szabóm! 10 ftódat nagyon köszönöm — nem vártam éppen. — Kedves Pyberem! ajánlásodat hasonlóan köszönöm, mi módonn — hogy alkalmatosságra mutassak — el vetem majd tsak Tavaszi földemet valahogy."

32 1828. június 8-án Virág Benedekhez írott levelében felnőtt fiáról ír: „Én az enyémekkel egészségben vagyok — és talán a' Cseh Országba Áprilisben Debrecenből fel marsírozott Huszárfijam is — de még onnan Levelét nem vettem."

33 — Ez az utolsó családi jellegű adat, mely eddig előkerült. A „kékes félelmek" között való élés, mit földrengéskor élt át Kováts, gyermek- és ifjúkorában még gyakori volt a vallásüldözés miatt. II. József türelmi rendelete után a reformátusok ugyan jórészt visszakapták elkobzott javaikat, de a császári parancs magában nem szüntette meg a vallásüldözést. Ehhez társadalmi erők forradalmi megmozdulása, s a felvilágosodás korának évtizedes szellemi ostroma kellett. Batsányi 1792-ben Szentjóbi Szabóhoz írott verses levele is tanúskodik róla: A közjót kereső bölcs polgár, pályamezőben Még csak alig látatta magát: mikor ime legottan Hitvallása felől vetekednek, otromba nevekkel Illetik, és mérges nyelvekkel földig alázván, E fene képmutatók diadalmaskodva lerontják!

35 (Részlet) Mi történt Csákváron, félszázaddal Kováts idejövetele előtt? „A reformátusok a templom, a paplak és az iskola 1748-ban tőlük elvétetvén", „összetákoltak karóból, sövényből, deszkából egy félszert és ott tartották istentiszteletüket." „A 19. század elején „a vallásbeli üldözések megszűnvén, a külső egyház is eléggé megerősítvén magát, nyugalmasabb idők következtek a gyülekezetre", írja Biczó Pál: A csákvári reform egyház története c. munkájában.

36 Kováts feladata tehát a sorok rendezése, a gyarapítás volt. Ennek a hivatásnak becsülettel eleget tett, bár „élete felette küzdelmes volt... különösen az új Énekeskönyv behozatala korában", — a 19. sz. második felében sok belső viszályt kellett letörnie. Végülis a reábízott közösséget sikerült összetartani. Építkezések, adományozások hosszú soráról, nem utolsósorban jelentős demokratikus szervezeti fejlődésről olvashatunk az ő idejéből. „A református hívek mindnyájan jobbágyok, tehát ugyanolyan társadalmi állapotúak, így a presbitérium megszervezésének (1816—26-ban!) a rendi különbözet nem volt akadálya."

31 A Fő tiszteletű Kánonok Bell Ferentz Űr nevenapjára (1803) írott vers egyik bizonysága annak, hogy Kováts igyekezett a „más hiten levők" rokonszenvét is megnyerni.

38 Bölcsességre, diplomáciára s bátorságra is vall, ahogy Kopácsy Józsefet, a későbbi esztergomi prímást, köszönti fehérvári püspökké avatásakor 1822. július 14-én: Csúf emlékezetét a' Gyűlölségnek enyésztesd Melly az előbbi időt annyira bélyegezé.