Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Glatz Ferenc: Szekfü Gyula a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában

Az irodalom anyagán nyugszik az egész nemzet; ha az anyag nemzeuetlen, a nemzet sem nemzet, csak nemesség, vagy egyház, vagy semmi. Az irodalom anyaga működésének tehát kizárólag a nemzeti szellem létrehozásában vagy újjáalakításában szükséges megnyilvánulnia. Valahányszor a nép nemzetté akart egyesülni vagy osztály nemzetté akart bővülni, irodalmának a már meglevő nemzeti anyaghoz kellett fordulnia. Az irodalom nemzeti anyaga teremti meg tehát a nemzeti szellemet. Ennek fenntartása már részben kívülesik az alapító hatáskörén, de csak nagy „részben". Az irodalom nem a legutolsó tényező a nemzeti szellem fenntartásában. Erről tanúskodik pl. a szabadságharczot követő abszolitizmus kora. A magyar társadalom felbomlott legelemibb alkotórészeire, igazságszolgáltatás, hadsereg, sajtó is nagy részt, kathedra mind kiesett a nemzet kezéből, a nemzeti szellem minden istápolóját elvesztette volna, ha az irodalom nem őrködött volna a „tetszhalott" felett. Részben visszatért a valódi nemzeti anyaghoz, mitől a petőfieskedők, később már csak ezek epigonjai annyira eltávoztatták, azaz iparkodott újjáalkotnai a nemzetet. Ez a nemzeti anyag mint mindig, úgy most is elválaszthatatlan volt a kor általános képétől, így születtek a „Virrasztók", „Ráchel", „Dalnok búja",, „Terebélyes nagy fa", „Űj Simeon" és még annyi hazafias mű többnyire allegória, melyek tehát már csaknem anyagjukkal, hanem tartalmukkal is ápolták a nemzeti szellemet. A nemzetben azonban nemcsak e világos czélzatú művek tartották fenn az önbizalmat, a hitet és reményt, nagy befolyással voltak erre oly művek is, melyek látszólag teljesen külön állnak ama gondolatkörtől, melynek középpontja a nemzeti szellem. A tudományok minden ágában jöttek létre számottevő művek, amelyekben talán semmi nemzeti vonatkozás nincs, s hogy a költészet terén is említsek egyet, a legnagyobbat, ez az Ember tragédiája. E művek nem egyenlő mértékben is irányban ápolták a nemzeti szellemet. A kor színvonalán álló tudományos művek emelték a nemzetben az önbizalmat, hisz az a nép, mely csak most kezd hasznossá válni, mely most dobja bele áldásos és helyes irányú termékeit az európai eszmék zűrzavarába, az még nem pusztulhat el, azt a Halál csak a következő, vagy a harmadik, talán a negyedik ezredévben tudja csak áldozatává ejteni. A tudományos művek e hatása azonban csak szűk körű lehett, hisz a nemzet hány perczentje foglalkozik etnográfiával vagy fizikával? Sokkal több áldásos gyümölcsöt hozott életre például az Ember tragédiája vagy a Kegyencz. Már alakjuk is predestinálja ezeket, hogy mindenkihez, a nemzetnek, főleg azon részéhez szóljanak, melyekből ápolás híján legkönnyebben kihal a nemzeti szellem. Nem mindenki képes esztétikai hatásokat felfogni, de az alsóbb néposztályok, melyek esztétikai gyönyörről nem is képzelnek, nem is vesztik el nemzetségüket egyhamar. Madách műve elsősorban esztétikai érzelmeket kelt fel bennünk. S ez már elég is végelemzésben a nemzeti szellem ápolására. Aki esztétikailag gyönyörködik, annak szívéből az igazságtalanság és a gyávaság egyaránt eltávozik. Lelke felmagasodik egy Danton egetverő szellemén, szívét megragadja a Marseillaisse, mely tulajdonképpen csak az igazság, a