Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Glatz Ferenc: Szekfü Gyula a ciszterciták székesfehérvári gimnáziumában

Szekfü Gyula: Miképp ápolja az irodalom a magyar nemzeti szellemet? (A gimnázium évről évre pályázatot hirdetett különböző témakörökben, s e pályázaton az értesítő tanúsága szerint — mely közölte a díjat nyertek nevét — általában a felsőbb osztályú tanulók vettek részt. Szekfü Gyula, aki a humán tárgyakból tanulmányai során mindig kiváló volt, már VII. osztályos korában is részt vett a pályázaton és — mint az Értesítő mondja — „Berzsenyinek „A magyarokhoz" ez. ódája esztétikai és történelmi szempontból való fejtegetésére kitűzött könyvjutalomban . . . részesült." (Értesítő az 1898—99. évi iskolai évről — 92.1) A következő esztendőben a kiírt 11 pályázat-téma közül Szekfű Gyula 3 dolgozatával nyert jutalmat. (Természetesen az is elképzelhető, hogy — a gimnázium rendje szerint szokatlanul — még több írással is pályázott. A biztos e három jutalma.) Az itt közölt dolgozaton kívül jutalmat nyert „»Buda halála« esztétikai méltatása" és Eposzirodalmunk jellemzése, irányai szerint' c. pályázata. (Értesítő az 1899—1900. iskolai évről. 62.1) Ezekről a dolgozatairól, címűkön kívül nincs tudomásunk. Arról azonban már e címek is árulkodnak, hogy a gimnazista Szekfü Gyula a reformkori nemzeti irodalom korszakának tiszteletében ébren őrz5 cisztercita gimnáziumban erős irodalomszeretetet szívott magába és minden jel szerint széles körű tájékozottságra tett szert. E dolgozatok közül az egyetlen, melyet ismerünk, az Önképzőkör keménykötésű könyvében maradt ránk. A kötet címlapján ez áll ,,ÖNK. DOLG. TÖBB ÉVBŐL." Gerincére ragasztott kis cédulára gépelt feliratból az is kiderül, hogy 1897—1903 közötti évekből származó dolgozatokat tartalmaz. (Erről tanúskodik az Évkönyvekkel történt egybevetés is). Mint azt a belső borító felírásaiból következtem lehet, az önképzőköri dolgozatoknak hasonló gyűjteménye ezen kívül is létezhetett (vagy legalább is tervezték összeállítani), mert ez a kötet csak az önképzőkör „Vallástani, bölcseleti és történelmi dolgozatai"-t tartalmazta, s utólag ceruzával (nyilván az irattári rendezést végzők közül valaki) ,,I"-t írt a belső címoldalon a kötet címe fölé. A kötet 18 dolgozatot — s minden jel arra mutat, hogy a jelzett évkorokból válogatást — tartalmaz. Vagyis azokat az írásokat, melyeket az önképzőköri vezetőség (illetve a pályamunkát elbíráló tanár) a legjobbnak ítélt. A dolgozatokat láthatóan megszabott nagyságú papírra tisztázva kellett beadni a pályázóknak, ez tehette lehetővé, hogy néhány esettől eltekintve a kötet egységes fomátumu. Az írások természetesen különböző kezektől (a szerzőktől) származnak. Szekfü dolgozata is kéziratos tisztázatban maradt ránk. Míg a többi pályamunka „borítója", rajta a címmel és a szerző nevével a szöveg előtt található, Szekfü dolgozata elől hiányzik ez az oldal, így címe is csak a kötet elején található tartalomjegyzékben olvasható. Itt sem szerepel azonban a szerző neve. Noha a kézírás a kötet első átlapozáskor elárulta, hogy itt Szekfü-írással állunk szemben, az azonosítás csak a már említett 1899—1900. évi Évkönyv alapján végezhető el. — Az Évkönyvben a címben annyi módosítás található, hogy „az irodalom" kifejezés helyett „irodalmunk" áll. — 62.1. Szekfü minden valószínűség szerint a pályázatcímet dolgozata élén módosította „az irodalom"-ra, s a kötéskor összeállí-