Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Pálfalvi János: Művészetek Dunaújvárosban

kább csak lakott. Intellektuális, önmagát vizsgálódó költészete nem került szinkronba a ,,prózai" várossal, s valamennyiünknek (kik közel tudhattuk hozzá magunkat) nagy fájdalmára, elköltözött Székesfehérvárra. Viszszamenőleg is büszkék lehetünk rá, hogy dunaújvárosiként írta Rapszódiák évada és Változatok a reményre c. köteteit, s kapott ő is József Attiladíjat. Évek óta képviseli Berlinben hazánk irodalmát a magyar kulturális centrumban. S végül (a közülünk eltávozók iránti udvariasság miatt csak most említhető) Kemény Dezső. Sok szép novella, rádiójáték, ifjúsági regény írója, aki úgy látszik, tartósabb kapcsolatba lépett a sci-fi világával. Ö már tulajdonképpen ősdunaújvárosinak tartható, mégis ki tudja még meddig hordozza vállain a dunaújvárosi író magányos szerepét. Hát ez az ábra! Eredmények, hiányosságok; élet. Tán nem röntgenfelvétel, de valóság inspirálta kép. Lehet, hogy tekintetünk nem hatolt be minden kis zugba, ám reméljük, a fontosabb vonulatokat észlelni tudtuk. Tükrünkbe nézve egy kamaszváros sete-suta arányai pillantanak ránk, egy egészségesen fejlődő kamaszé. A pattanásokat az idő is elmulasztja, de magunk is tehetünk ellenük.