Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Pálfalvi János: Művészetek Dunaújvárosban

tekintélyt vívtak ki maguknak, állandó sikeres vendégei például a keszthelyi Helikon ünnepségeknek.) De bizonyíték a MüM leánykórusa is, ahol Munkácsi Béla munkálkodik a leendő szakmunkások zenei műveltségének formálásán. Másutt sajnos, passzivitás tapasztalható (szakközépiskola, főiskola), de sajnálatos a KISZ-korú munkásfiatalok (és valószínűen vezetőik) érdektelensége is a daloskultúra iránt. Visszakanyarodva a hangszeres zenére, dicsérőleg kell szólnunk a fúvószenekarról, mely Tóth Ottó dirigálásával az ilyen jellegű zenélés többnyire kizárólag önélvezetből űzött színvonala fölé tudott jóval emelkedni, már eddig is szép sikereket értek el a gyulai és a siklósi fúvósfesztiválokon. Természetesen egy város zenei színvonalát nemcsak a saját produkciói adják, alakítja azt a körültekintő, gondos és tevékeny „behozatal" is. Szerencsénkre Ványi Gábor személyében (a Bartók Béla Művelődési Központ élén) egy olyan apostola van nálunk a komoly zenének, aki nemcsak szeretettel, de nagy szakmai hozzáértéssel tudta segíteni a zeneművészek munkáját, zenei kultúránk szép emelkedését. Az általa szervezett zenei programokat, ha csak röviden akarnám is ismertetni, vizsgálódásunk arányát végleg felborítanám. Előttem a műsorok, katalógusok tucatjai hevernek. Minden évben két (az Országos Filharmónia rendezte) ifjúsági bérlet, ugyancsak két felnőtt bérleti hangversenysorozat. (Ezeknek egy-egy koncertje 750 diák és 600 felnőtt részvételét jelenti!) Minden év nagy zenei eseménysorozata a Dunaújvárosi Zenei Napok, de ne feledkezzünk meg a múzeumkerti estékről sem, mely intim, szabadtéri környezetben inkább a kamarazene, a dal- és áriaéneklés, a szólóhangszerek világának nyújt hangulatos keretet. Aztán ott van a számtalan egyedi hangverseny (ünnepségek, évfordulók, bemutatkozások), s akinek még mindez nem elég, a művelődési központ szervezésében a budapesti Operaházba is eljuthatnak. (Négyszázan élnek rendszeresen ezzel a lehetőséggel!) Persze a derűs égboltot itt is árnyékolja néhány felhő. Közülük is a legkomorabb: bár a szocialista brigádok és az ifjúság számára ötvenszázalékos kedvezményt biztosítottak, arányuk a hangversenyek széksoraiban bizony gyengécske. Ez sajnos a műszaki értelmiség érdeklődésére is vonatkozik. Mikor arról érdeklődöm (a nyugdíja küszöbén álló) Ványi Gábortól, mi volt a legnehezebb több mint tízéves dunaújvárosi tevékenysége során válaszolja: A művelődési ház renoméját helyreállítani. 1963ban sem a Filharmónia, sem az ORI nem állt szóba velünk. És ugyanez volt a szomorú helyzet a város színházi életében is. Színházi előadások Még Kecskemét sem vállalt fellépést. Pécs törte meg a bojkottot, s ma általános a színházi vezetők véleménye: Dunaújvárosba szívesebben jönnek, mint máshová. A Bartók színpadán évi tizenhat—húsz színházi produkció látható, ez minimum 9—10 ezer néző színházi élményét jelenti. Pedig ebbe sem a szabadtéri, sem a gyermekszínház, de a bábszínház közönsége sincs beleszámítva. Fellépnek nálunk a kecskeméti, a veszprémi, győri és pécsi színészek ugyanúgy, ahogy lehozza hozzánk előadásait a Madách és a 25-ik Színház, a Mikroszkóp, az Irodalmi és a Kis Színpad is.