Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Schmidt Tibor: A Dunai Vasmű helye a magyar népgazdaságban

meglepő dolog, hogy a vállalat 13 ezer dolgozójának csaknem egyharmada technikusi vagy ennél magasabb képesítéssel rendelkezik. Ez az arány nemzetközi szinten is elismerésre méltó, de az eredmények is, melyekkel ez a kollektíva már hosszú ideje büszkélkedhet. A bevezetőben vázolt körülményeknek megfelelően a Dunai Vasmű egyéb szempontból is sajátos helyzetben van, pl. a női és a fiatal munkaerő széles körű alkalmazása terén. Általában nem jellemző, hogy az egészségre ártalmas, nehéz fizikai munkát igénylő vaskohászati üzemekben a dolgozó létszám jelentős hányada nő. Nos, a Dunai Vasmű e tekintetben példát mutathat, hiszen a 13 ezer emberből 30 % a nődolgozók és 31 °/o a 30 éven aluliak részaránya. Az a tény, hogy a nők és a fiatalok részaránya ilyen magas, önmagában nem meglepő, hiszen a város is fiatal. A figyelemre méltó e tekintetben az a körülmény, hogyan lehetett biztosítani foglalkoztatásuk feltételeit. Káderutánpótlás és nevelés tekintetében sokat jelentett, hogy Dunaújvárosban működik a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara, de sokat jelentett a gyár és a város vonzó hatása is e téren. Másrészt indokolta e struktúra kialakítását egy kényszerhelyzet is, az, hogy csak ez a munkaerőtartalék állt a vállalat rendelkezésére. Érthető, ha a Dunai Vasmű nemcsak erkölcsi kötelességének tekintette a nők, ill. a fiatalok foglalkoztatását. A vállalatnak — igen leegyszerűsítve a feladatot — fel kellett mérnie és tervszerűen olyan munkahelyeket kellett kialakítani, hogy ott nők és fiatalok szakmai tudásuknak megfelelően, egészségük veszélyeztetése nélkül idősebb dolgozóinkkal is egyenértékű teljesítmény elérésére legyenek képesek. Ennek anyagi, műszaki feltételeit tehát hosszú távra előre meg kellett tervezni, ill. meg kellett teremteni. Ma nődolgozóink átlagos órabére eléri a férfidolgozók átlagos órabérének 85—86 %-át. Ha figyelembe vesszük, hogy egészségre káros és nehéz fizikai munkát csak férfiak végeznek, ez az érték nem mondható rossznak. Jövedelempolitikánk egyik fontos része egyébként éppen az esetleges jövedelemkülönbségek teljes megszüntetése. Ennek legfőbb eszköze a nők és fiatalkorú dolgozóink szakképzettségi színvonalának növelése, a tanulási lehetőségek teljesebb kihasználása. El kell és el fogjuk érni, hogy a vállalat nődolgozói valójában egyenjogú és munkájuk értéke bárkivel szemben egyenértékű legyen. A továbbképzésnek pedig számtalan és állandó lehetősége van. A vállalat oktatáspolitikája alapvetően két területre irányul: — egyrészt a vállalati dolgozók szakmai, politikai ismereteinek bővítésére, — másrészt a potenciális vállalati dolgozók, szakmunkások orientált kiképzésére. A vállalati dolgozók szakmai továbbképzése rendkívül sokrétű. Az állami oktatási formáktól kezdve a vállalati szak- és speciális tanfolyamokig terjed. A Dunai Vasmű saját üzemi iskolája módot ad dolgozóinak az általános iskolai tanulmányok befejezésére is. A vezetők továbbképzése állami, vállalati, iparági keretek között hasonlóképpen megoldott. 1974-