Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban

nupp =. Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története. Pest, 1870. I. S R ti — Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Ed. Szentpétery Imre. Bp, 1938. I—II. üzamota — ^oinay = Szamot a István — Zolnay Gyula : Magyar oklevél-szótár. Bp, 1902—1906. azentpétery = Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp, 1923. I. Szentpéter y — Borsa — Szentpéter y Imre —Bor sa Ivún : Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp, 1961. II/2-3. SzIE = Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Szerk.: S e r é di Jusztinián. Bp, 1938. I. Timk ó = TimkóImre: Keleti kereszténység, keleti egyházak. Bp. 1971. V M = Vetera monumenta Hungáriám sacram illustrantia maximam partém rtondum edita ex tabulariis Vaticanis deprompta, collecta ac serié chronologica disposita ab Au g u s t o Theiner . Romae, 1859. I. Z O = N a g y I mr e — K am m e r e r E r n ő : A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Bp, 1888. V; 1894. VI; 1899. IX. Z s O = Zsigmond-kori oklevéltár. Szerk.: Má lyusz Elemér. Bp, 1951. I. Jegyzetek 1 Dunaújváros északi és északnyugati középkori határait az Okmánytár 10. számú okleveléből lehet rekonstruálni. Ebből az oklevélből készített határjáró kivonat szerint járták be a jezsuiták a nekik adott Szigetfőt a 18. században (Oh, Acta Iesuitica, Collegium Iaurinense: f. 16. no 18. és f. 3 no 28. magyar fordítása uo.: f. 16. no 24 és OL, Jankovich család almási levétára; ezt adta ki Károly (V. 656.) 1482-es évszámmal), sőt kétszer le is rajzolták (OL, Acta Iesuitica, Collegium Iaurinense: f. 3. no 28. és f. 16. no 24.).Szigetfőre, az ottani templomra és a körülötte levő temetőre: uo. f. 16. no 18. és Károly V. 351., valamint OSzK, Fol. Hung. 1114. Pesty Frigyes helységnévtára. 16. Fejér megye. Szalk: Okmánytár, 4, 10, 14. stb. Petlend: uo. 4. stb. Beledűlése: uo. 5. stb. Csabony: uo. 10. stb. és DL 10004. Zöld: DL 10004, ugyanott Csabonyra, Vadasra és Csergre. Zöldet és Soldot Hóman im. egynek veszi és a Duna bal partjára teszi. Jelentésükre: Magyar Nyelv 2, 1906, 394 és 7, 1911, 336, valamint 31, 1935, 300. Csetény: Okmánytár, 1, 10. stb., valamint Acta Iesuitica, Collegium Iaurinense: f. 3. no 28. és f. 16. no 18. A soldi templomra: Bőn a 9. és az öreghegyi telepre uo. 14, 27, 80. A helyszínhez még: Paulovics István: A dunapentelei római telep (Intercisa). Archaeologia Hungarica II. Bp, 1927. —Barkó czi László stb.: Intercisa (Dunapentele-Sztálinváros) története a római korban I. Archaeologia Hungarica 33. Bp, 1954. és Archaeologiai Értesítő 67, 1940, 62. Az útra: Glaser Lajos: A Dunántúl középkori úthálózata. Századok 63, 1929 és Okmánytár, 10. 2 Magyar Nyelv 22, 1926, 49. 3 A S Iulius VI. 397. Megjegyzem, hogy a középkori ember a szenteket, mint kiváló történelmi személyiségeket tisztelte, ismerte azokat, ám csodáikban hinni egyedül hitére volt bízva, ahogy a Gellért-legenda írója is kifejti: Noli signo catholice fidei insignite humana prudencia a me discere, utrum iste sanctus (ti. Szent Gellért) corporalia miracula, que sunt communia cum reprobis, in vita sua gesserit aut cecis visum seu surdis auditum prestiterit, quamvis et hec üli spiritualiter non defuissent. Nichil horum a te requirit Deus ... (S RH II. 477.)