Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban
A templom Lázár diák 1528-ban kiadott térképe szerint — ha az ábrázolás hiteles — sátortetős, tömzsi, négyszögletes alaprajzú toronyból és egy, keletről hozzácsatlakozó hajóból állott, amelynek végét a Ráctemplom alatt ma is látható román szentély zárta le. A tornyán kerek ablak látható, ami annak a jele, hogy a 11. században épített, a tatárjárás idején elpusztult román templomot gótikussá építették át. 102 A Duna partján lakó jobbágyok számára a megélhetést többnyire a halászat biztosította. Láttuk a perekből, hogy a pentelei szigeten három helyen is volt állandó halászásra alkalmas hely, ahogy ekkoriban nevezték: tanya. A sziget északi és déli csúcsán egy-egy és középen is egy.' 03 Az másutt is megfigyelhető, hogy az állandó halászóhelyek, azaz tanyák főleg szigetekhez kapcsolódnak, itt ugyanis a termelékenyebb hálóshalászatot tudták űzni; erről kapta a tanya nevet is az ilyen halászóhely. A tanya ti. egyrészt a műveletet jelöli, amely a háló kivetésétől, annak bevonásáig tart, másrészt pedig a halászóhelyet magát. m A nyugati részeken élő jobbágyok többnyire szántás-vetésből éltek. A sziget északi csúcsán elhagyottan álló monostor úgy látszik élénken foglalkoztatta a penteleiek képzeletét. Az 1514-es parasztfelkelés idején Magyarországot bejáró és feltérképező Lázár diák — helyi hagyomány alapján — Monstor Butibulas néven vette fel a térképre a monostort, ahonnan a többi, később készült térképre is rendre átszármazott, amíg a török elvonultával készített újabb térképek meg nem feledkeztek róla. 10 '' A monostornak ezt a ragadványnevet a 16. század közepén Konstantinápolyból hazautazó kereskedő, Hans Dernschwam is feljegyezi; egyúttal az itteniektől hallottak alapján egy, a szigeti apácákkal hatalmaskodó Buti Balázs nevű emberre magyarázza a név eredetét. 100 Feljegyzésében helynévmagyarázó mondával találkozunk. A monda mögött húzódó valóságot kiderítenünk, az azóta eltelt több évszázad miatt nem sikerült, ám tény, hogy Buti (Bugyi, Bődi?) Balázsról és apácák 16. századi ittlétéről hallgatnak forrásaink. 1526. júliusának végefelé indult el II. Lajos király (1516—1526) Budáról abba a végzetes csatába, amelynek elvesztésével a középkori magyar állam is elveszett. A király útja a Pentelén átvivő Buda—Eszék útvonalon, a baranyai nagyúton haladt Tolnára, ahová összehívták a magyar csapatokat a török támadás visszaverésére. II. Lajos király július 25-én Érdről, 107 31-én már Adonyból 108 keltezi okleveleit. Ezután ért Pentelére. Itt érte utol a lassan vonuló királyi sereget Zápolyai János erdélyi vajda követe, Bácsi György. A vajda küldötte tudakozódni jött, hogy az erdélyi sereg hová vonuljon. Zápolyai Jánost ugyanis először Vingárti Horváth Gáspár útján a király magához hivatta; utóbb Batthyány Orbánnal azt üzente neki a király, hogy a havasalföldi vajdával támadják hátba a törököt; végül Báthory István nádor a királyhoz hivatta ismét a vajdát. A még ugyanazon a napon Penteléről Dunaföldvárra továbbvonuló király újra magához kérette a vajdát seregével együtt. A török ellen lassan vonuló királyi sereg augusztus 5-én Pakson 109 volt, onnan Tolnára, a gyülekező helyre vonult. A törökkel való összecsapásra a Mohács melletti mezőn 1526. augusztus 29-én úgy került sor, hogy az erdélyi vajda csapatai nem lehettek ott. A mohácsi győzelmével megnyílt a szultánnak az út Budára. 110
