Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Hetényi István: Adatok Dunaújváros ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatainak működéséhez

csatolták. A Köztisztasági, Kertészeti és Ingatlankezelő Vállalat összevonásával pedig Dunaújvárosi Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat elnevezéssel új vállalat létesült. A Dunaújvárosi Vendéglátóipari Vállalat pedig a Dunavidéki Üzemi Vendéglátó Vállalattal összevonásra került. Tanácsi vállalatok a következők: Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek, Dunaújvárosi Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat, Dunaújvárosi Tervező Iroda, Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat és a már említett Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat. A Dunaújvárosi Víz- és Csatornaműveket a városi tanács 1951. július 1-ével hozta létre, azzal a céllal, hogy az épülőben levő város addig már elkészült vízellátó és szennyvízelvezető berendezéseit üzemeltesse. A kezdeti időszakban a vállalatnak csak 3 telephelye volt: Szalki-szigeten csőkútsor, az ún. L-épületeknél egy 2 ezer köbméteres tároló, átemelő gépházzal és a Kohász utcánál levő szennyvíztisztító-telep. Az I. sz. víztorony 1952-ben épült. A távfűtést a vállalat 1953-tól üzemelteti. Ebben az évben mintegy 800 lakásban működött a távfűtés, amelyhez a keringtetett melegvizet a Dunai Vasmű erőműve szolgáltatta. Az építkezések 1954-ben történt leállítása igen súlyosan érintette többek között a vízműveket is, mivel építés alatt álló létesítményei félbenmaradtak, illetve fontos létesítményeinek építését el sem lehetett kezdeni. A vállalat tevékenységi köre 1957-ben tovább bővült, amikor a dunai rév üzemeltetésére is a vállalat kapott megbízást. További profilbővülést jelentett a gázszolgáltatás, amellyel kapcsolatos teendőket 1967-ig a vállalat látta el. A város gyors ütemű fejlődése szükségessé tette a közműhálózat bővítését, a már meglevő I. sz. hőelosztó üzembe helyezését. 1963-ban vette át a vállalat üzemeltetésre az Építők útján elkészült városi uszodát és annak berendezéseit. 1965-ben a nagyarányú partszakadás következtében elpusztult a város egyik főnyomócsöve, amely a Szalki-szigeten termelt vízmennyiség 40%-át továbbította a városba. A helyreállítási munkákat egybekapcsolták a város csatornahálózatának kijavításával, melynek során került bevezetésre a vegyszeres csatornajavítás, az ún. Supersilic eljárás. A növekvő város vízigényeinek kielégítése állandó gondot jelent, és szükségessé tette a víznyerő berendezések kapacitásának fokozását, és a Római tábori városrészben a II. sz. víztorony megépítését. A vállalat a jelenlegi évi 7 és fél millió köbméter víztermelésével elégíti ki a lakosság vízigényét, biztosítja 5,2 millió köbméter szennyvíz és csapadékvizek elvezetését, távfűtéssel lát el 12 ezer lakást, 6700 lakásban szolgáltat meleg vizet, gondoskodik a rév üzemeltetéséről, üzemelteti a városi uszodát, a dunai strandot, és a szökőkutakat. Mindezek mellett vegyszeres csatorna ja vitásokat végez helyben és az ország egész területén.