Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Hetényi István: Adatok Dunaújváros ipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatainak működéséhez

inételt és sürgető kezdeményezése nyomán különböző könnyűipari üzemek létesítése Dunaújvárosban. Ezek az üzemek kezdettől fogva országos nagyvállalatok telepeiként működnek. Jóllehet a könnyűiparban foglalkoztatott dolgozók száma az összdolgozókhoz mérten csekélynek tűnik, a lakosság — főleg a nők és fiatal korúak — foglalkoztatása szempontjából igen sokat jelentenek. Könnyűipari vállalatok. Közülük elsőként 1957. július 23-án a Vörös Október Férjiruhagyár dunaújvárosi telepe kezdte meg a termelést 220 dolgozóval. Az üzemben csak 15-en voltak szakmunkások. Az itteni létesítését lehetővé tette a túlméretezett, Szalki-szigeten épített kikötőépület, amelyet viszonylag nem nagy költséggel sikerült az üzem céljainak megfelelően átalakítani. Egy évre rá az üzemben már 900-an dolgoztak. Évről évre javult a termékek minősége, fejlődött a termelőeszközök színvonala. Korszerű gyártási eljárások egész sorát (pl. ragasztásos technológia, gőzvasalók stb.) vezették be. A további fejlesztés már automata gépek beállítását célozza. Az üzem termékei a világpiacon is megállják helyüket. Megtalálhatók mind belföldön, mind a baráti és tőkés országokban. Férfi fehérneműgyár dunaújvárosi üzeme 1957. szeptember 2-án indult 150 dolgozóval. Ennek az üzemnek is a többi könnyűipari üzemekkel azonosan igen nagy jelentősége volt — túl a munkalehetőség biztosításán — abból a szempontból, hogy a háztartásból és a mezőgazdaságból üzemekbe került lányok és asszonyok ezekben az üzemekben tanultak meg nagyipari módon dolgozni, munkáskollektívában élni és gondolkozni. A kezdeti egyszerű termékek gyártásától hosszú út vezetett az egyre munkaigényesebb cikkek termeléséig. A jelenleg több mint 700 dolgozót foglalkoztató üzemben 97 női szakmunkás dolgozik, akiknek túlnyomó többsége képesítését az itteni üzemben szerezte meg. Olyannyira, hogy a vezetők is a nők köréből kerültek ki. Közülük sokan az üzemben kezdték, mint varrómukások. További fejlődést jelentett a Magyar Posztógyár dunaújvárosi fésűsfonodája, amelyet 1958. augusztus 20-án avattak fel. Rendeltetése fésűsfonalgyártás volt, évenként 360 tonna kapacitással. Az üzem indulásakor 172-en kezdtek hozzá a munkához, 80 %-ban nődolgozók. Ebben az időszakban a felhasznált nyersanyag fésűsgyapjú és viscosa műszál volt. 1967 végére a korábbi fésűsfonaltermelés háromszorosára emelkedett. Folyamatos korszerűsítéssel és fejlesztéssel a fonoda kapacitása 1500 tonnára bővült.