Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Érszegi Géza: Dunapentele a középkorban

(= katharosz) görög szó, valamint az azzal összefüggőnek érzett Katalin, (Aikateriné, Catharina) név eleve megadta a beginák ragaszkodását Szent Katalinhoz. Másrészt Szent Katalin legendája példává tette mindannyiuk előtt a szent szűz életét.

53 Szent Katalin legendáját már igen korán, az első egyháztörténetíró, Eusebius (Í339) is megírta. Legendájának köszönhetjük a Magyar Anjou Legendárium négy szép képét, amelyek sajnos csak csonkán, a vitában vesztes ötven tudós megégetéséig ábrázolják Szent Katalin életét. Az ő életéről szóló legendát másolgatta egy 16. századi begina, a domonkos rendi Sövényházi Márta, mintegy négyezernyi sorban írva le az általunk Érsekújvári-kódexnek nevezett könyvbe Katalin életét.

54 Nemcsak a patrocinium megválasztása igazolja azt az elképzelésünket, hogy a Szent Katalin zárda beginaközösség volt eredetileg. Tudjuk ugyanis Szent Margit kanonizációs jegyzőkönyvéből azt — Margit tudvalevőleg itt élt, mielőtt a Nyulak szigetére került —, hogy már korábban is éltek a veszprémi völgyben, mint ahogy Bertalan veszprémi püspök 1240-ben az alapítólevelet megírta, beginák.

55 Sőt éppúgy, mint nyugati társaik, ők sem akartak zárt rendi fegyelemben élni. Ezt a nonai Szűz Mária zárda alapításának körülményeit vizsgáló Nicolaus Anconitanus dalmáciai domonkos helynök 1347-ben kelt jegyzőkönyvéből tudjuk. Ahhoz, hogy az összefüggéseket megértsük, tudnunk kell, hogy a veszprémi Szent Katalin zárda öt apácája, Simon bán leánya Egyptia, Krisztina nővér, Ilona nővér, Margit nővér és Maristella nővér a tatárok elől Dalmáciába menekültek, Nonába. Négyen közülük Nonában maradtak, az ötödik társuk, Ilona nővér Zárába ment. A Nonában maradottak éppúgy, mint a Zárába ment nővér egy-egy zárdát alapítottak Szűz Mária tiszteletére. A nonai zárda alapításának körülményeit vizsgáló Nicolaus Anconitanus kérdésére Anzelm barát elmesélte azt, amit Cholosnak nevezett Jánostól, a magyar tartományi perjel helynökétől hallott. Eszerint Cholos János helynöknek egyik húga a domonkosok alá rendelt veszprémi apácazárdában volt; a zárdát viszont a magyar tartományi perjel Cholos Jánosra bízta. Ö, hogy megbízatásának eleget tegyen, a nővéreket, miként apácákat szokás, fallal körülvett zárdába akarta csukatni. Ám ami falat nappal rakott, azt a nővérek — középkori Pénelopeiákként — éjjel lebontották:* Természetesen itt is, mint tudjuk, másutt is, kolostorlakók lettek a beginák. Tehát a veszprémvölgyi Szent Katalin zárda Pentelére települt apácáira emlékeztek, mint beginákra a 14. század elején. De nem sokáig lakhattak az apácák az elhagyatott Szent Pantaleon monostorban. A Zsadány nemzetségbeli Gábor mester fiai jelentkeztek a királynál, IV. Lászlónál atyjuktól maradt örökségükért. Gábor mester fiai, Domonkos, Jakab és Gábor többször kimutatták a király iránti hűségüket, az uralkodását állandóan kísérő harcokban mindig jelen voltak, mikor II. Ottokár cseh király (1253—1278) elfoglalta Győr várát 1273-ban,'

5 akkor a visszavételére indult magyar seregben is ott voltak Gábor mester fiai, sőt sebet szerezve, vitézül harcoltak. Az így szerzett érdemeikre való tekintettel a király — miután kiderült, hogy Gábor mester fiainak jogos öröksége Pentele —